4/5
"A börtön nem nyomozónak való hely
Helen Grace az ország egyik legjobb detektívfelügyelője volt. Most rács mögött van, bűnözők társaságában.
Gyilkosság gyanújába keverték
Tudja, hogy innen csak egy kiút van: életben maradni a tárgyalásig és valahogy bizonyítani az ártatlanságát.
Összezárva egy gyilkossal
De amikor megcsonkított holttestet találnak a szomszéd cellában, Helen attól fél, hogy meg vannak számlálva a napjai.
Szabadon jár-kel egy gyilkos
Akit le kell lepleznie. Mert ő lehet a következő áldozat.
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A Bújócska a Helen Grace-thrillersorozat hatodik darabja."
Azt hiszem Arlidge lassan, de biztosan egyike lesz azon íróknak akiknek a könyveit nyugodt szívvel veszem meg, mert nem lövök mellé velük. Helen Grace sorozat 6. kötetével sem volt ez másként, bár azt meg kell hagynom, hogy a szokottnál jóval lassabban haladtam vele.
A történet tulajdonképpen ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Helen a börtönben van, míg munkahelyén a többiek a megváltozott állapotokhoz próbálnak hozzászokni (már aki, ugyebár). "Kedvenc" újságírónőnk pedig épp a babérjait aratja le és igyekszik szokás szerint mindent kihozni a történetből.
Már ha csak ezt a helyzetet vesszük, adva van egy csomó érdekes és kiaknázható lehetőség: Helen élete az új és cseppet sem barátságos környezetben, vagy éppen hogy a hátrahagyott csapattagok hogyan is élik meg ezt a változást (mellesleg ezt jobban ki lehetett volna bontani és nem csak egy-két szereplőre redukálni). De mindehhez még kapunk egy újabb sorozatgyilkost, aki ráadásul a cellalakókat kezdi el tizedelni. Az elvileg biztonságos, zárt ajtók mögött.
Ami igazán érdekes volt/lett volna számomra, az maga az élet a börtönben. Ebből kapunk felvillanásokat, de még szívesebben olvastam volna többet, mélyebben. Már csak azért is, mert ez ismeretlen számomra (és reményeim szerint az is marad :D).
Nem lehet egyszerű ilyen közegben dolgozni sem, nemcsak büntetettnek lenni. Azt gondolom ügyesnek kell lenni, hogy az ember ilyen helyen is ember maradjon, és másokkal is úgy tudjon bánni. Még akkor is, ha elítéli a tetteiket. Ilyen emberből nem sok volt ebben a könyvben. Persze valahol azt is meglehet érteni, hogy belefásulhat az ember, de a direkt kegyetlenkedést, a mások megalázását nem tartom elfogadhatónak...ezek a részek számomra gyomorforgatóak voltak. Főleg mert simán elhiszem, hogy ez tényleg előfordul.
Helen nem tud kibújni a bőréből, és nyomozni kezd. Egyrészt mert a vérében van, másrészt mert félti az életét. Persze nem egyszerű megtalálni a gyilkost egy ilyen helyen. Főleg miközben amúgyis revansot akarnak venni rajtad egyesek amiért bejuttattad őket erre a helyre. Azért volt egy-két olyan momentum, amit nehezen hittem el, például hogy ilyen könnyen ki tudott jutni este a cellájából. Banyek, akkor mit csodálkoznak azon, hogy más meg be tud jutni?
A mellékes szálak közül Sanderson-ét találtam a legérdekesebbnek. Mert Charlie-n nem lepődtem meg, hogy kiállt Helen mellett. Viszont Sanderson-t korábban se tudtam hova tenni, és végig ingadoztam ennél a könyvnél is a kedvelem-nem kedvelem között. Aztán a végére végül meggyőzött :D.
Jó, hát Garanita és Gardam nem leptek meg, ők hozták a megszokott dolgaikat. (Azért szurkoltam ellenük rendesen :D).
A cselekményszál szokás szerint elég pörgős, és csak egy-két olyan rész van, ami szerintem felesleges időhúzás volt, mert nem tett hozzá semmit a mondanivalóhoz. A gyilkost nem találtam ki, és továbbra is ezt szeretem ebben a sorozatban, hogy addig van csavarva a történet, amíg a végén az államat kaparom fel a földről. Azért a végén még kíváncsi lettem volna az illető sorsára, de végülis ne legyek telhetetlen.
Összességében azt kell mondjam, hogy ez is egy jól sikerült rész, bár nem ez lett a kedvencem. De aki a korábbiakat olvasta, nyugodtan vágjon bele, szerintem most sem fog csalódni.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 356
Helen Grace az ország egyik legjobb detektívfelügyelője volt. Most rács mögött van, bűnözők társaságában.
Gyilkosság gyanújába keverték
Tudja, hogy innen csak egy kiút van: életben maradni a tárgyalásig és valahogy bizonyítani az ártatlanságát.
Összezárva egy gyilkossal
De amikor megcsonkított holttestet találnak a szomszéd cellában, Helen attól fél, hogy meg vannak számlálva a napjai.
Szabadon jár-kel egy gyilkos
Akit le kell lepleznie. Mert ő lehet a következő áldozat.
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A Bújócska a Helen Grace-thrillersorozat hatodik darabja."
Azt hiszem Arlidge lassan, de biztosan egyike lesz azon íróknak akiknek a könyveit nyugodt szívvel veszem meg, mert nem lövök mellé velük. Helen Grace sorozat 6. kötetével sem volt ez másként, bár azt meg kell hagynom, hogy a szokottnál jóval lassabban haladtam vele.
A történet tulajdonképpen ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Helen a börtönben van, míg munkahelyén a többiek a megváltozott állapotokhoz próbálnak hozzászokni (már aki, ugyebár). "Kedvenc" újságírónőnk pedig épp a babérjait aratja le és igyekszik szokás szerint mindent kihozni a történetből.
Már ha csak ezt a helyzetet vesszük, adva van egy csomó érdekes és kiaknázható lehetőség: Helen élete az új és cseppet sem barátságos környezetben, vagy éppen hogy a hátrahagyott csapattagok hogyan is élik meg ezt a változást (mellesleg ezt jobban ki lehetett volna bontani és nem csak egy-két szereplőre redukálni). De mindehhez még kapunk egy újabb sorozatgyilkost, aki ráadásul a cellalakókat kezdi el tizedelni. Az elvileg biztonságos, zárt ajtók mögött.
Ami igazán érdekes volt/lett volna számomra, az maga az élet a börtönben. Ebből kapunk felvillanásokat, de még szívesebben olvastam volna többet, mélyebben. Már csak azért is, mert ez ismeretlen számomra (és reményeim szerint az is marad :D).
Nem lehet egyszerű ilyen közegben dolgozni sem, nemcsak büntetettnek lenni. Azt gondolom ügyesnek kell lenni, hogy az ember ilyen helyen is ember maradjon, és másokkal is úgy tudjon bánni. Még akkor is, ha elítéli a tetteiket. Ilyen emberből nem sok volt ebben a könyvben. Persze valahol azt is meglehet érteni, hogy belefásulhat az ember, de a direkt kegyetlenkedést, a mások megalázását nem tartom elfogadhatónak...ezek a részek számomra gyomorforgatóak voltak. Főleg mert simán elhiszem, hogy ez tényleg előfordul.
Helen nem tud kibújni a bőréből, és nyomozni kezd. Egyrészt mert a vérében van, másrészt mert félti az életét. Persze nem egyszerű megtalálni a gyilkost egy ilyen helyen. Főleg miközben amúgyis revansot akarnak venni rajtad egyesek amiért bejuttattad őket erre a helyre. Azért volt egy-két olyan momentum, amit nehezen hittem el, például hogy ilyen könnyen ki tudott jutni este a cellájából. Banyek, akkor mit csodálkoznak azon, hogy más meg be tud jutni?
A mellékes szálak közül Sanderson-ét találtam a legérdekesebbnek. Mert Charlie-n nem lepődtem meg, hogy kiállt Helen mellett. Viszont Sanderson-t korábban se tudtam hova tenni, és végig ingadoztam ennél a könyvnél is a kedvelem-nem kedvelem között. Aztán a végére végül meggyőzött :D.
Jó, hát Garanita és Gardam nem leptek meg, ők hozták a megszokott dolgaikat. (Azért szurkoltam ellenük rendesen :D).
A cselekményszál szokás szerint elég pörgős, és csak egy-két olyan rész van, ami szerintem felesleges időhúzás volt, mert nem tett hozzá semmit a mondanivalóhoz. A gyilkost nem találtam ki, és továbbra is ezt szeretem ebben a sorozatban, hogy addig van csavarva a történet, amíg a végén az államat kaparom fel a földről. Azért a végén még kíváncsi lettem volna az illető sorsára, de végülis ne legyek telhetetlen.
Összességében azt kell mondjam, hogy ez is egy jól sikerült rész, bár nem ez lett a kedvencem. De aki a korábbiakat olvasta, nyugodtan vágjon bele, szerintem most sem fog csalódni.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 356
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése