4/5
"Rothfuss - vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére."
Az író neve eddig sem volt előttem ismeretlen, de nem olvastam tőle még eddig semmit. Eredetileg ezt a könyvet is ajándékba szántam, de úgy alakult az élet, hogy nem került az illetőhöz, hanem hosszú időn át csücsült a polcomon, arra várva, hogy már rossz érzés nélkül a kezembe tudjam venni. Türelmes volt. Mondhatnám azt is, hogy bölcsen ki várta a megfelelő időt :D. Aztán jött, látott, győzött.
Kvothe élete (és még csak egy igen kis szeletét volt szerencsém megismerni) izgalmas, fájdalmas, titkokkal átszőtt. Az az igazi őszi/téli időszakra való mese, amit a nagy öregek olyan átlve tudnak előadni a tűz mellett a fiataloknak, remélve hogy a megfelelő következtetéseket vonják majd le belőle.
Ahhoz, hogy mi magunk is ebbe a hangulatba kerüljünk, idő kell, amit rá tudunk szánni a történetre. Méghozzá minőségi, amikor figyelni is tudunk. Nekem ezzel voltak problémáim, így elég lassan haladtam vele, aztán az utolsó 100 oldalt meg kb. befaltam.
Gyermekkorától követhetjük végig Kvothe életét, miközben a jelenben már mint kocsmáros ismerjük meg. Én alapvetően szeretem a több idősíkos történeteket, és itt is élveztem, hogy még mindig csak találgathatok arra nézve, mi történhetett, amely ebbe az eldugott helyre vezette hősünket. És az egyéb felmerülő problémákról már nem is beszélek.
Szívesen olvastam arról, milyen volt az élete a színészek között, egy olyan világba nyertem bepillantást, ami tőlem távol áll. Híve vagyok az állandóságnak, nehezen tudnám elképzelni az életem úgy, hogy az nem áll másból, mint vándorlásból. Bár olvasás közben be kellett látnom, hogy meglehet annak is a maga szépsége.
Az ezután következő időszak egyszerre szomorított és borzasztott el, mert ez ugyan egy könyv, ahol úgyis azt reméljük a vége jó lesz majd, de vajon hány és hány ilyen történet játszódik le a valóságban is? Úgyhogy itt párszor kizökkentem az olvasó szerepéből.
Az egyetemi évei persze szintén nem telnek unalmasan, beszerez néhány ellenséget (kíváncsi vagyok mire jutnak egymással), jó néhány barátot, és persze megjelenik a NŐ. Akivel egyelőre barátok, de azt hiszem itt még lesznek bajok.
Főhősünk alakja elvarázsolt, az a típusú fiúnak tűnik(hiszen jelenleg inkább a fiatalabb énjét ismerem), akitől anyám egészen biztosan tiltana. És aki akkor is vonzana magához: intelligens, humoros, hűséges, merész, furfangos, bátor...szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Jelenléte szinte elnyomja a többiekét, pedig azt hiszem Bast vagy éppen a Krónikás is épp olyan érdekes személyiség, csak sokkal kevesebb szerep jut nekik. Egyelőre. Úgy érzem a későbbiekben ez is változni fog.
Maga a világ is nagyon érdekes, alapvetően szeretem azokat a helyeket, ahol a mágia megjelenik, és ehhez még jön egy egyelőre elég kidolgozottnak tűnő hitvilág az istenekről, démonokról, szörnyekről, melyek nagy része talán nem is annyira mese, mint azt az emberek, és mi olvasók is gondoljuk. Lássuk, merre visznek majd minket a szálak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése