5/5
"Ki örökli az általunk teremtett új világot?
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.
Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban."
Egy nagyon kedves barátomtól kaptam az ötletet, hogy ha szeretnék egy jó sci-fit olvasni, akkor ezt vegyem a kezeim közé. Csak ajánlani tudja. Úgyhogy megfogadtam a tanácsát, és milyen jól tettem, mert egy fantasztikus történethez volt szerencsém.
Az alaphelyzet nem ismeretlen, az emberiség ugyan hatalmas fejlettségi szintet ért el, és elkezdték az űr különböző pontjait gyarmatosítani, de a különböző politikai irányzatok nem értenek egymással egyet. És fejlettség ide, fejlettség oda, a helyzet odáig fajult, hogy szinte az egész faj és az otthonunknak hívott bolygó elpusztul. A maradék túlélő már csak a roncsokból kimenekített holmikkal tud ideiglenes új életet kezdeni, és a múlt apró darabkáit megfejtve próbálnak meg új hazát keresni.
De mi van akkor, ha több probléma is akad az új hazával? Mondjuk már lakják...
Az egyik, ami egyszerre fogott meg és borzasztott el, az az, ahogyan az író az emberek viselkedését ábrázolja a történet során. Mindegy, hogy tudósról, katonáról, politikusról van szó. Elkeserítő, hogy mennyire nem tudtak felül emelkedni, netalántán együtt dolgozni másokkal. Hogy fontosabb volt a hatalom, az elismertség, mint az, hogy a fajnak túl kellene élnie. Arról már nem is beszélve, hogy más intelligens faj elismerése meg aztán szóba se jöhet. Mert tuti biztos, hogy rajtunk kívül nincs más, amúgy meg bármi, ami különbözik tőlünk az pusztuljon. Akár azon az áron is, hogy tönkre tesszük az utolsó, lehetséges otthonunkat. Mert miért ne.
És tudjátok mit? Elnézem a mai világot, és azt látom, hogy ilyenek vagyunk. Hogy hiába a történelem, meg a korábban elkövetett hibák tömege, meg azok a hibák, amiket már most látunk hogy bajosak, még se változtatunk semmin. Vagy csak annyit, hogy hátba veregethessük magunkat, igen, mi mindent megtettünk amit lehetett...
Biológus szemszögből nézve roppant érdekes volt a bolygón bekövetkező fejlődés végig követése. Az elején azért aggódtam, sikerül-e annyira közel hozni hozzám olvasóhoz Portiát és társait, de felesleges volt az aggodalmam. Éppúgy aggódtam értük, mint az emberekért a hajón.
Érdekes volt figyelni, hogyan emelkedik ki egy civilizáció, és mennyire másképp láthatja a világot. Hiszen ugyanarra a problémára sokszor gyökeresen eltérő (és sokszor számomra sokkal szimpatikusabb) megoldást találtak, mint mi.
Több komoly témát is hordoz magában a történet, de nem lesz tőlük túlzsúfolt és hála istennek azt sem éreztem, hogy csak bedobja figyelemfelkeltésnek, aztán nem is foglalkozik vele. Igaz ugyan, hogy nem feltétlen teszi le a voksát egyik, vagy másik oldal mellett, ezt rá bízza az olvasóra.
A vége pedig...nekem nagyon tetszett. Egyrészt roppant frappánsnak és eredetinek tartom az elképzelést, másrészt nagyon meglepett, mert én teljesen mást vártam. De így volt jó.
Abszolút csak ajánlani tudom a történetet, és nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz az író a legújabb regényében.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 612
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.
Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban."
Egy nagyon kedves barátomtól kaptam az ötletet, hogy ha szeretnék egy jó sci-fit olvasni, akkor ezt vegyem a kezeim közé. Csak ajánlani tudja. Úgyhogy megfogadtam a tanácsát, és milyen jól tettem, mert egy fantasztikus történethez volt szerencsém.
Az alaphelyzet nem ismeretlen, az emberiség ugyan hatalmas fejlettségi szintet ért el, és elkezdték az űr különböző pontjait gyarmatosítani, de a különböző politikai irányzatok nem értenek egymással egyet. És fejlettség ide, fejlettség oda, a helyzet odáig fajult, hogy szinte az egész faj és az otthonunknak hívott bolygó elpusztul. A maradék túlélő már csak a roncsokból kimenekített holmikkal tud ideiglenes új életet kezdeni, és a múlt apró darabkáit megfejtve próbálnak meg új hazát keresni.
De mi van akkor, ha több probléma is akad az új hazával? Mondjuk már lakják...
Az egyik, ami egyszerre fogott meg és borzasztott el, az az, ahogyan az író az emberek viselkedését ábrázolja a történet során. Mindegy, hogy tudósról, katonáról, politikusról van szó. Elkeserítő, hogy mennyire nem tudtak felül emelkedni, netalántán együtt dolgozni másokkal. Hogy fontosabb volt a hatalom, az elismertség, mint az, hogy a fajnak túl kellene élnie. Arról már nem is beszélve, hogy más intelligens faj elismerése meg aztán szóba se jöhet. Mert tuti biztos, hogy rajtunk kívül nincs más, amúgy meg bármi, ami különbözik tőlünk az pusztuljon. Akár azon az áron is, hogy tönkre tesszük az utolsó, lehetséges otthonunkat. Mert miért ne.
És tudjátok mit? Elnézem a mai világot, és azt látom, hogy ilyenek vagyunk. Hogy hiába a történelem, meg a korábban elkövetett hibák tömege, meg azok a hibák, amiket már most látunk hogy bajosak, még se változtatunk semmin. Vagy csak annyit, hogy hátba veregethessük magunkat, igen, mi mindent megtettünk amit lehetett...
Biológus szemszögből nézve roppant érdekes volt a bolygón bekövetkező fejlődés végig követése. Az elején azért aggódtam, sikerül-e annyira közel hozni hozzám olvasóhoz Portiát és társait, de felesleges volt az aggodalmam. Éppúgy aggódtam értük, mint az emberekért a hajón.
Érdekes volt figyelni, hogyan emelkedik ki egy civilizáció, és mennyire másképp láthatja a világot. Hiszen ugyanarra a problémára sokszor gyökeresen eltérő (és sokszor számomra sokkal szimpatikusabb) megoldást találtak, mint mi.
Több komoly témát is hordoz magában a történet, de nem lesz tőlük túlzsúfolt és hála istennek azt sem éreztem, hogy csak bedobja figyelemfelkeltésnek, aztán nem is foglalkozik vele. Igaz ugyan, hogy nem feltétlen teszi le a voksát egyik, vagy másik oldal mellett, ezt rá bízza az olvasóra.
A vége pedig...nekem nagyon tetszett. Egyrészt roppant frappánsnak és eredetinek tartom az elképzelést, másrészt nagyon meglepett, mert én teljesen mást vártam. De így volt jó.
Abszolút csak ajánlani tudom a történetet, és nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz az író a legújabb regényében.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 612
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése