4/5
"A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön
Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja
élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy
elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba
botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor
egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az
elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány."
Középiskolás korom óta kedvelem a japán kultúrát, ennek jelei kisebb-nagyobb fellángolással jelennek meg. Ami örök, az az anime nézés. :D. Mangát csak néhányat volt szerencsém eddig olvasni, de a történelem és a kultúra épp annyira meg fogott. Így aztán nem volt meglepő, hogy lecsaptam a lehetőségre ami adódott, hogy olvashassam ezt a könyvet.
Elég "in medias res" kezdést kapunk az első oldalon, ahol is találkozunk Yuko-val. Az ő alakja bevallom eléggé ambivalens volt számomra. Néhol abszolút megértettem, máskor megmosolyogtatott, de volt olyan is, amikor a fejemet fogtam (vagy épp az övét kocogtattam volna valami keményebb tárgyhoz). Persze ebben a korban mindenki hajlamos érzelmeitől vezérelve rosszul dönteni, de érzésem szerint ő ebből már-már sportot űzött. Ettől függetlenül is minden alkalommal azért szurkoltam, hogy "csak még ezt az egyet ússza meg".
Néhány oldallal később bekapcsolódik a páros második tagja is, Vajk. Ő Yuko teljes ellentéte. Megfontolt, higgadt, mindent gondosan felmér mielőtt cselekszik. Kár, hogy a terveket időnként a hősnő felborítja.
Kettejük kapcsolata, a személyiségükből és múltjukból fakadó ellentétek miatt elég döcögősen indul. Szerettem a civódásaikat olvasni, tényleg nem hazudtolták meg magukat, és sokszor bizony kellett is oldani valamivel a hangulatot. Viszont kicsit gyorsnak találtam azt, ahogy Vajk, aki az elején életunt kalandor, milyen hamar hősies védelmezővé avanzsál. (Na nem mintha nem állt volna jól ez is neki, de akkor is kicsit gyors volt a tempó.)
Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy amolyan vissza-visszapillantásokkal csepegteti nekünk az író információkat, mind a háborúról, mind a szereplőink múltjának titkairól. Mert azok azért akadnak rendesen. Érzésem szerint főleg Yuko-nál, kíváncsi is vagyok rá, mikor meri elmondani a dolgokat, és hogy Vajk hogyan reagál minderre. (De ez egyelőre a jövő zenéje.) Az sem zavart, hogy az új szereplők nagy része csak némi villanásnyi képet mutat magából (és abból, hogy még lesz dolgunk velük), mert ezzel csak jobban felkeltette az érdeklődésemet, bár hiába haladtam gyorsabban az olvasással, a kérdéseim nagy részére úgy érzem csak a folytatásban kapok választ.
Akcióban nincs hiány, elég pörgős a cselekmény, én sehol nem éreztem olvasás közben azt, hogy unatkoznék, vagy hogy el lenne húzva egy-két rész. A harcok meglepően naturalistán vannak leírva, szóval én tényleg láttam magam előtt a dolgokat, de engem személy szerint nem zavar a vér/harc ha nem öncélúan van bele erőszakolva a történetbe. Úgyhogy aki kevéssé bírja a vért, egy kicsit edződjön, de szerintem megéri megpróbálni elolvasni, főleg ha amúgy kedveli valaki a vadnyugati hangulatot. Amit meglepően jól megidéz, annak ellenére mi minden felvonul a történetben.
Amit viszont kicsit hiányoltam, az a világ leírása, ahol hőseink bolyonganak. Persze itt is kapunk némi utalást erre-arra, meg egy-két leírást, de szívesen olvastam volna még többet róla. (Mondjuk ne legyek telhetetlen, nem igaz?)
A rajzokat pedig imádtam, mindet, egytől-egyig. Jöhet még több :D.
Maradéktalanul elszórakoztatott, és magába szippantott a történet. Yuko-nál érzem azt, hogy a teljes barátságunkhoz neki még kicsit érnie kell, de Vajk meggyőzött :D.
A könyvért köszönet illeti a Twister Media-t és Martin Kay-t.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány."
Középiskolás korom óta kedvelem a japán kultúrát, ennek jelei kisebb-nagyobb fellángolással jelennek meg. Ami örök, az az anime nézés. :D. Mangát csak néhányat volt szerencsém eddig olvasni, de a történelem és a kultúra épp annyira meg fogott. Így aztán nem volt meglepő, hogy lecsaptam a lehetőségre ami adódott, hogy olvashassam ezt a könyvet.
Elég "in medias res" kezdést kapunk az első oldalon, ahol is találkozunk Yuko-val. Az ő alakja bevallom eléggé ambivalens volt számomra. Néhol abszolút megértettem, máskor megmosolyogtatott, de volt olyan is, amikor a fejemet fogtam (vagy épp az övét kocogtattam volna valami keményebb tárgyhoz). Persze ebben a korban mindenki hajlamos érzelmeitől vezérelve rosszul dönteni, de érzésem szerint ő ebből már-már sportot űzött. Ettől függetlenül is minden alkalommal azért szurkoltam, hogy "csak még ezt az egyet ússza meg".
Néhány oldallal később bekapcsolódik a páros második tagja is, Vajk. Ő Yuko teljes ellentéte. Megfontolt, higgadt, mindent gondosan felmér mielőtt cselekszik. Kár, hogy a terveket időnként a hősnő felborítja.
Kettejük kapcsolata, a személyiségükből és múltjukból fakadó ellentétek miatt elég döcögősen indul. Szerettem a civódásaikat olvasni, tényleg nem hazudtolták meg magukat, és sokszor bizony kellett is oldani valamivel a hangulatot. Viszont kicsit gyorsnak találtam azt, ahogy Vajk, aki az elején életunt kalandor, milyen hamar hősies védelmezővé avanzsál. (Na nem mintha nem állt volna jól ez is neki, de akkor is kicsit gyors volt a tempó.)
Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy amolyan vissza-visszapillantásokkal csepegteti nekünk az író információkat, mind a háborúról, mind a szereplőink múltjának titkairól. Mert azok azért akadnak rendesen. Érzésem szerint főleg Yuko-nál, kíváncsi is vagyok rá, mikor meri elmondani a dolgokat, és hogy Vajk hogyan reagál minderre. (De ez egyelőre a jövő zenéje.) Az sem zavart, hogy az új szereplők nagy része csak némi villanásnyi képet mutat magából (és abból, hogy még lesz dolgunk velük), mert ezzel csak jobban felkeltette az érdeklődésemet, bár hiába haladtam gyorsabban az olvasással, a kérdéseim nagy részére úgy érzem csak a folytatásban kapok választ.
Akcióban nincs hiány, elég pörgős a cselekmény, én sehol nem éreztem olvasás közben azt, hogy unatkoznék, vagy hogy el lenne húzva egy-két rész. A harcok meglepően naturalistán vannak leírva, szóval én tényleg láttam magam előtt a dolgokat, de engem személy szerint nem zavar a vér/harc ha nem öncélúan van bele erőszakolva a történetbe. Úgyhogy aki kevéssé bírja a vért, egy kicsit edződjön, de szerintem megéri megpróbálni elolvasni, főleg ha amúgy kedveli valaki a vadnyugati hangulatot. Amit meglepően jól megidéz, annak ellenére mi minden felvonul a történetben.
Amit viszont kicsit hiányoltam, az a világ leírása, ahol hőseink bolyonganak. Persze itt is kapunk némi utalást erre-arra, meg egy-két leírást, de szívesen olvastam volna még többet róla. (Mondjuk ne legyek telhetetlen, nem igaz?)
A rajzokat pedig imádtam, mindet, egytől-egyig. Jöhet még több :D.
Maradéktalanul elszórakoztatott, és magába szippantott a történet. Yuko-nál érzem azt, hogy a teljes barátságunkhoz neki még kicsit érnie kell, de Vajk meggyőzött :D.
A könyvért köszönet illeti a Twister Media-t és Martin Kay-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése