Mit olvasunk, és vajh miért?

Az olvasás 7 hete eseménynek a 6. hete :D.
Témák:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Van itt miről írni. Lássuk hát szép sorjában.

Klasszikusok kontra kortárs irodalom. Sokan esküsznek vagy erre, vagy arra. Az én véleményem az, hogy akkor lesz teljes az ember ismerete, ha mind a kettőt kipróbálja. Hiszen honnan tudnád, hogy szereted vagy utálod, ha sosem olvastál még olyat? A klasszikusok lehetnek éppoly érdekesek mint a kortársak, és a kortársak között is találhatunk oly gyöngyszemeket, mint a régi nagy művek között. De ízlés válogatja nyilván, ki mihez fog jobban ragaszkodni. De rögvest nem érdemes elutasítani egyiket sem.

Ugyanez a véleményem a magyar és a külföldi irodalomról. Vannak jó írók mind a két táborban, és persze kevésbé jók is. Az azonban tény, hogyha bemegyünk egy könyvesboltba, sokkal több külföldi tollából kikerült könyvet találunk, mint magyarét. A jobb reklám teszi? Talán. Vagy ők tehetségesebbek? Ezt már nem hiszem. Jobbak a lehetőségeik, amelyet kihasználhatnak. Nem egy olyan írást olvastam már amit nem adtak itthon még ki, pedig van olyan jó, sőt jobb, mint néhány amerikai társa. Remélem, majd változni fog a dolog, és az emberek többségének nem csak a kötelező olvasmányok jutnak eszébe (már ha egyáltalán olvasta azokat) a magyar irodalom hatására.

Ha valamit olvasni kell, akkor inkább regény párti vagyok. A novellák nekem túl rövidek. :D. És nagyon gyorsan a végére érek. Persze van, amelyik még így is magába szippant, de jobb szeretem azokat a történeteket, amelyek több napon keresztül fogva tartanak. A novellánál mire belehelyezném magam a történetbe, addigra már vége is van. Persze ez csak az én véleményem.

Irodalom óra. Hm. Egyrészt nagyon tanár függő. Nekem több magyar tanárom is volt, váltások miatt, de csak egyre mondanám azt, hogy igazán élveztem az óráit. Ha nem élvezi a diák, akkor meg keresztet lehet vetni rá. Emlékszem még arra, amikor a középiskolában Az arany embert csak 2-en olvastuk el a 30 főből, és hogy végig kúsztam az osztályon, hogy megsúgjam a válaszokat a kis kérdésekre a többieknek. Én mondjuk a kötelező olvasmányok nagy részét szerettem. Kettő kivételével: Szent Péter esernyője, és Anyegin. Minden mást élveztem. Nem tudom mivel lehetne rá venni a gyerekeket arra, hogy olvassanak többet. Ha otthon nem ezt látják, ha az órákat nem élvezik...és lássuk be, a könyvek sose lesznek annyira pörgő tempójúak mint a filmek, vagy gépes játékok...Pedig így egy olyan örökségről mondanak le, mely egészen régóta kíséri az embereket.