2013. szeptember 21., szombat

Ketten egy testben

Stephenie Meyer: A burok

5/5

"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…"


Be kell vallanom, hogy hosszú-hosszú ideig előítéletekkel éltem eme könyv iránt, ugyanis az írónő előző könyvei annyira nem rejtettek rabul, így nem éreztem elég bátorságot, hogy ezt a történetet is elolvassam. Aztán egyre több olyan ismerősömtől hallottam dicsérni, akinek amúgy ugyanaz volt a véleménye a Twilight-ról, mint nekem. Az utolsó lökést pedig végül a film megjelenése adta, mivel én nem nézek úgy filmet, ha van belőle könyv, hogy azt ne olvastam volna el. Így került végül kezeim közé Mel és Vándor története.

Nos, azt kell mondjam, hogy az írónő kellemesen lepett meg engem. Fele annyi nyávogás, nyálcsorgatás, hisztizés nem volt ebben a történetben. Volt helyette viszont egy érdekes, és jól felépített világ, szerethető szereplők, belső feszültségek, amiket tényleg eltudtam képzelni és hinni.

  Vannak ugye a lelkek, akik nem képesek a világokban megmaradni gazdatestek nélkül, ezért amikor egy új világba eljutnak, az ott élők testét foglalják el. A probléma ezzel az, hogy nem közös megegyezéssel történik a dolog, hanem egyszerűen elveszik ami nekik kell. Ez történik nálunk is, az emberek nagy része már nem önmaga. Ezt a szemükről, illetve a nyakukon látható sebhelyről lehet felismerni. Na meg arról, hogy a Hajtónak nevezett réteget eltekintve képtelenek agresszióra, mindenkivel kedvesek, segítőkészek.
Persze az emberek nem adják fel, és kisebb csoportok megpróbálnak elmenekülni. Ilyen csoport tagja Melanie is, ám őt elkapják, és Vándort kapja meg. Ám Mel nem hagyja magát még ekkor sem, és Vándorral együtt egy igen izgalmas helyzetbe kerül.

Nos, nekem mindkettejük nagyon szimpatikus volt. Mel ereje, kitartása, hűsége, Vándor kedvessége, tudása, segítőkészsége kifejezetten jól kiegészíti egymást. Bár ilyen helyzetet nem szeretnék magam megtapasztalni, mert mint minden ember, én is ragaszkodom ahhoz, hogy a saját döntéseimet én hozhassam meg. Szörnyű lehet bezárva lenni a saját fejedbe, még akkor is, ha egy idő után megkedveled a másik hangot. Érdekes volt kettejük alakuló kapcsolatának fejlődését végig követni, ahogyan először csak egymás agyára mennek, aztán kényszerből összefognak, végül megkedvelik egymást.
Persze nem szabad elfelejtkezni a többiekről sem. Annak ellenére, hogy erőszak ellenes vagyok, megértettem a lány által keltett érzelmeket. A bizalmatlanságot, a dühöt, gyűlöletet. Mindenesetre Jeb igen bátor volt, amikor hagyta, hogy Vanda járjon-keljen :D. Hamár Jebnél tartunk: simlis vénember, egészen biztos, hogy nem ülnék le vele kártyázni :D. Mindig kerestem a mozgatórugóit a döntéseinek, mert bár tudott kedves lenni, a célt sosem felejtette el.
Jamie: Szerintem ő volt az első, aki igazán elfogadta eme kettős személyiséget, úgy ahogy van. S sokszor jóval komolyabb megállapításokat tett, mint azt várhattuk volna, de gondolom egy ilyen világban elég hamar fel kell nőnie az embernek. Mindenesetre nem csodálom, hogy Vanda szerette, egyik legszeretetreméltóbb szereplő, aki gyermeki bájával a legfeszültebb helyzetet is kicsit feloldja.
Jared: Vele az volt a bajom, hogy csak kijelentették nekem, ő a nagy szerelem, és kész. Annyira nem éreztem ezt alátámasztva, emlékképek ide és oda. A végére sikerült ugyan megkedvelni, de akkor is...inkább Ian :D.
Ian: Na, most a korlátlan áradozást félre téve....talán ő az egyedüli, aki igazán képes Vándort, és csak őt megérteni. Nem a kettősüket, hanem az idegen lényt. És mégis megkedveli. Sőt. Nekem ő nagyon szimpatikus szereplő volt, főleg, hogy igyekezett mindig megadni a kellő mennyiségű helyet és időt, amikor kellett. Igazi úriember volt :).
Doki: Habár nem ő a legfőbb szereplő, mégis meg kedveltem. Nem lehet egyszerű ilyen helyzetben elviselni azt, hogy akiket szeretsz, meghalnak, mert hiába lenne meg a tudásod, nincs lehetőséged megmenteni őket.
Kyle: Na őt azért lehet, hogy lerugdostam volna a mélybe :D. Egyszerűen idegesített a hőbőrgése, alamuszisága. Azért a végére alakult, hála az égnek.
Hajtó: A főellenség. Nem igazán értettem az elején a mozgatórugóit, és amikor a végén választ kaptam, akkor sem voltam teljesen elégedett. De ez van. Mindenesetre tetszett, ahogy végül legyőzték.

A világ, és az ötlet kifejezetten tetszett. Szerettem azokat a részeket, amikor más világokról olvashattam, meg amikor a megváltozott világfelépítését mutatta be az írónő.
És ami még tetszett, hogy most nem csak a cselekményre volt helyezve a hangsúly, hanem meg volt adva a háttér, a táj, az érzelmek, benyomások. Szépen kidolgozott történet, ami kerek egészet alkot, és amit élvezet volt olvasni.
Úgyhogy én abszolút elégedett voltam a végén.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 520


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése