2014. február 15., szombat

A másik London

Neil Gaiman: Sosehol

5/5

"A világ és ami alatta van
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"


Lassan, lassan utolérem magam :D. Ezt a könyvet is még karácsonyra kaptam, de csak most sikerült elolvasni. Gaiman könyvei közül még csak keveset olvastam el, ám hamar rájöttem, hogy általában két végletet tapasztaltam: vagy imádtam minden mondatát, vagy utáltam. Hála istennek, ebben az esetben az első áll fent. Kicsit mindig gyermeknek érzem magam, aki az ágyán ülve hallgatja a meséket, és nem tudja eldönteni, vajon mennyit is hihet el.

Richard egy teljesen hétköznapi, és ráadásul eléggé tutyimutyi életet él Londonban. Barátnője, sőt jegyese Jessica irányítja lépteit, egészen addig, amíg a férfi szó szerint bele nem botlik Ajtóba. Az élete ettől kezdve megváltozik.

Én személy szerint élveztem ezt a nem mindennapi utazást, minden sötét és kicsit barátibb pillanatával együtt. Különleges világba pillanthattam be, miközben az Alsóvilágban jártam. Elmúlt korok szele érintett meg, patkányszavúak hangját hallottam, vadásztam, és vadásztak rám is. Úgyhogy emelem kalapom, a hangulat keltés, és a történetbe bevonás maradéktalanul teljesült.
A világ háttere sokszor kicsit homályos maradt, de ebben az esetben azt kell mondanom, jobb így, mintha minden szájbarágósan el lett volna mondva. Amit tudnunk kell, az úgyis kiderül a történet folyamán.

A szereplők...nos, az elején kapásból senki mellett nem tudtam letenni a voksom. Azt már az elején tudtam, hogy Jessicát nem bírom, de hogy kit szeretek, az nem volt ennyire egyértelmű. A végére azért legtöbbjüket megkedveltem: Carabas markit, akinél sose tudhatta biztosra az ember, hányadán is áll vele, Ajtót, aki megpróbálta kideríteni mi és miért történt a családjával, Vadászt aki ha el is botlott egy bizonyos ponton, még is szívemhez közel került, sőt még Richard-ot is, aki a végére egészen kikupálódott.

A cselekményre sem lehet panasz, nem sokáig hagy minket pihenni az író. Mindig történik valami, s bár egy idő után az ember sejti a fordulatot, mégis tovább olvassa, mert nem tud elszakadni tőle.

Szóval, ha nem zavar az erőszak, ami előfordul a történetben, és kedveled a kissé sötétebb hangvételű történeteket, amelyek mögött sokkal több bújik meg, akkor csak ajánlani tudom.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 268

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése