2014. február 23., vasárnap

Ha utolér a balszerencse

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

4,5/5

"Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!"

Az első kötete megfogott az írónőnek. Ma már eléggé kihígult a felhozatal a vámpíros történetek terén, és általában kerülöm őket, mert csak a vérnyomásomat emelik meg. De itt sikerült megfognia a történetnek, így várólistára került a folytatás. Amit végül meg is kaptam, egy nem várt ajándék formájában, hála @FFG-nek.

Ismét belecsöppenünk Bori életébe, ami ott folytatódik, ahol az előző kötetben elváltunk tőle. Igyekszik egy normális kapcsolatot fenntartatni Gézával (nem túl sok sikerrel), aláírja az új munkaszerződését és küzd egy átokkal. Szóval minden normális :D. Nos, leszámítva, hogy az átok csak apró kellemetlenségeket, majd egyre nagyobb baleseteket okoz a lány életében, ezzel nehezítve a már amúgyis kényes kapcsolatát a szeretet férfival, és a főnökével. Aki meglepően új érzelmeket fedez fel magában, hála a múzsa csókjának. Így aztán elindul a nyomozás, ki átkozta meg hősnőnket, aki mind a saját balszerencséjével, mind Attila széptevésével próbál megküzdeni, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. 

Ami továbbra is megfogott, és a történet erőssége is, az a humor, a párbeszédek, az IQ vámpírok alkotta közösség és annak háttere, és persze a szereplők.
Tetszett, hogy itt kicsit többet kaptunk Attilából, még ha az elején furcsálltam is a viselkedését. A szokásos szintet hozzák ketten Borival, élvezet volt a csipkelődéseiket olvasni. És az egyiptomi párhuzamok is érdekesek voltak, fel is ébredt bennem a vágy arra nézve, hogy valami ilyen témájú könyvet is olvassak :).

Ami miatt fél pontot levontam, az Bori volt. Az első részben egy karakán, talpra esett csajt ismertem meg, és azt hiszem az olvasók már tudják rólam, hogy gyengéim az ilyen női főszereplők. Így kicsit sokalltam az átok miatti nyüszögését. Mármint persze, ki szeretne arra ráébredni, hogy egyre erősödő balszerencse sorozat kíséri a lépteit? És természetes, hogy néha elveszíti a reményt. De miért kell ezen körülbelül két mondatonként vekengeni? Elsőre is megérti az olvasó, hogy ez bizony nem a legideálisabb helyzet. És ahogy a párkapcsolatot kezeli...váltig ragaszkodik a gondolathoz, hogy Géza az igazi...de mégis, rengeteg mindent elhallgat előle. És tudhatná, hogy sosem lesz igazán megfelelő pillanat arra, hogy csak úgy közölje: Drágám, volt egy kis afférom az egyik vámpírral.
Na meg azért csak bekacsint a szerelmi háromszög itt is, még ha nem is a teljesen megszokott formában.

Mindezek ellenére igenis élveztem az olvasását, (még ha nem is ez jön le a bejegyzésből) és kíváncsian várom a folytatást.

Kiadó: Delta Vision
Oldalak száma: 384

2 megjegyzés:

  1. Nem kötekedni akarok, de figyelj oda egy kicsit jobban a helyesírásra, főleg, hogy könyves blogot vezetsz. Utolér, nem útolér.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézést az elírásért, köszönöm hogy szólt.

      Törlés