4/5
"A Viszontlátásra odafönt a nagy háború utáni
nemzedék nagyregénye. Monumentális tablót fest a vérfürdő utáni
békeidőkről, a megcsúfolt reményekről, az államról, amely ünnepli a
hadszíntéren elesetteket, de hagyja nyomorban vergődni a kiszolgált
szerencsétleneket.
Az első világháború két veteránja bosszút áll testi-lelki szenvedéséért. Rájönnek, hogy a Haza nem tréfál hősi halottaival, és kihasználják a helyzetet. A szélhámosság, amit kieszelnek, erkölcsileg elítélhető ugyan, viszont rendkívül hatásos és szellemes.
Pierre Lemaitre lebilincselő, fordulatos kalandregénye, mely egyszerre idézi Balzac, Victor Hugo, Tolsztoj, García Márquez és Carson McCullers világát, lelkesedést váltott ki mind a kritikusok, mind a közönség körében. Megjelenése után szinte azonnal a sikerlisták élére került, megkapta Franciaország legrangosabb irodalmi elismerését, a Goncourt-díjat. Már készül a képregény- és a filmváltozat."
Még nem volt szerencsém az íróhoz, de azt hiszem ezzel a könyvvel felkerült az érdeklődésem térképére, és még keresni fogom a könyveit.
Az első, ami megfogott, az a borító volt, azután jött a fülszöveg. Igazán kíváncsi lettem, milyen szélhámosságot eszelhettek ki, ami szellemes, ámde cseppet sem erkölcsös. Ráadásul a háborút megjárt veteránok az elkövetők.
Ahogy elkezdtem olvasni a történetet, az első amire rögtön rájöttem azaz volt, hogy meg van az a szereplő, akit tiszta szívből fogok utálni. Emelem kalapom, hogy valakit ilyen hamar ellenszenvessé tudott tenni. Bár ebben az is benne lehet, hogy sajnos el tudom képzelni, így is történt a dolog, még ha nem ezekkel az emberekkel, és nem ezeken a helyeken. A valóság sokszor felülszárnyalja a képzeletet.
A következő amit érzékeltem, hogy a "pozitív" szereplőkkel is lesznek gondjaim. Nehéz valakit tiszta szívből szeretni, ha annak számos negatív tulajdonsága van, ami folyamatosan kihangsúlyozásra kerül. Már-már karikatúrái a megszokott hősöknek. Akár mondhatnám azt is, hogy pont olyan gyarlóak és esendőek, mint mi. Talán ezért volt nehéz őket igazán kedvelni. Hiszen az ember szeret olyan főszereplőkről olvasni, akikre felnézhet, akik megtestesítik az emberi tulajdonságok krémjét (az más kérdés, hogy ilyen egyedek maximum a fantáziánkban létezhetnek). És akkor tessék, kapunk egy eléggé teszetosza, kissé elveszett könyvelőt, meg egy a világgal folyamatosan hadban álló művészt.
Mégis, maga a történet magába szippantja az embert. Bepillantást nyerünk a háború utáni életbe, ahogyan mindenki megpróbálja ismét megtalálni a helyét ebben a megváltozott világban. Ami, mint láthatjuk, nem is olyan egyszerű.
Megtapasztalhatjuk, hogy az ember mindenből képes pénzt csinálni, és a hataloméhség eluralkodhat felettünk. Egy idő után már meg sem lepődtem, ahogy az újabb és újabb visszaélések derültek ki. Inkább szomorúság volt az, ami elkapott. Hogy mi még ilyenkor is képtelenek vagyunk túllépni a pénz, és hatalom vonzásán. És hogy ezrek emlékét lehet megtaposni, mert nekik már mindegy.
Azt hiszem ez az, ami még sugárzik a lapokról. A szomorúság. Mert minden szereplő életéből a rossz pillanatok sokkal jobban hangsúlyozva vannak. A megcsalt feleség, az elnyomott kisemberek, a törtető és mindenkin átgázoló nemes stb.
Egy olyan tükröt tart elénk az író, amely ugyan az emberi tulajdonságok széles skáláját mutatja be, -és szeretném azt hinni hogy nagyon felnagyítva és sarkosítva- ám ezúttal a kép nem túl fényes. Sőt. Mondhatni lehangoló.
Mindettől függetlenül azt kell mondjam, ez egy jó könyv. A szereplők élnek, még ha nem is lesznek a szívünknek kedvesek. Vannak azért jó tulajdonságaik is, úgyhogy nem mondanám két dimenziósnak őket, de ettől függetlenül néha éreztem a késztetést, hogy egy jól irányzott fülest adjak nekik.
A történet az első pillanattól kezdve viszi magával az olvasót. Először azért, mert kíváncsi, ki éli túl a háborút, aztán azért mert tudni akarja, mi lesz az átverés, végül azért, hogy lássa, ki mit kap az élettől.
Mindeközben pedig kapunk egy nagy adag gondolkodni valót is. Mi vajon mit tettünk volna a helyükben? Mennyire vagyunk fedhetetlenek? Mit lennénk képesek feláldozni magunkból, hogy elérjük az álmainkat? És még jó pár kérdés visszhangzik bennem jelenleg is.
A könyvért köszönet illeti a Park Könyvkiadót.
Az első világháború két veteránja bosszút áll testi-lelki szenvedéséért. Rájönnek, hogy a Haza nem tréfál hősi halottaival, és kihasználják a helyzetet. A szélhámosság, amit kieszelnek, erkölcsileg elítélhető ugyan, viszont rendkívül hatásos és szellemes.
Pierre Lemaitre lebilincselő, fordulatos kalandregénye, mely egyszerre idézi Balzac, Victor Hugo, Tolsztoj, García Márquez és Carson McCullers világát, lelkesedést váltott ki mind a kritikusok, mind a közönség körében. Megjelenése után szinte azonnal a sikerlisták élére került, megkapta Franciaország legrangosabb irodalmi elismerését, a Goncourt-díjat. Már készül a képregény- és a filmváltozat."
Még nem volt szerencsém az íróhoz, de azt hiszem ezzel a könyvvel felkerült az érdeklődésem térképére, és még keresni fogom a könyveit.
Az első, ami megfogott, az a borító volt, azután jött a fülszöveg. Igazán kíváncsi lettem, milyen szélhámosságot eszelhettek ki, ami szellemes, ámde cseppet sem erkölcsös. Ráadásul a háborút megjárt veteránok az elkövetők.
Ahogy elkezdtem olvasni a történetet, az első amire rögtön rájöttem azaz volt, hogy meg van az a szereplő, akit tiszta szívből fogok utálni. Emelem kalapom, hogy valakit ilyen hamar ellenszenvessé tudott tenni. Bár ebben az is benne lehet, hogy sajnos el tudom képzelni, így is történt a dolog, még ha nem ezekkel az emberekkel, és nem ezeken a helyeken. A valóság sokszor felülszárnyalja a képzeletet.
A következő amit érzékeltem, hogy a "pozitív" szereplőkkel is lesznek gondjaim. Nehéz valakit tiszta szívből szeretni, ha annak számos negatív tulajdonsága van, ami folyamatosan kihangsúlyozásra kerül. Már-már karikatúrái a megszokott hősöknek. Akár mondhatnám azt is, hogy pont olyan gyarlóak és esendőek, mint mi. Talán ezért volt nehéz őket igazán kedvelni. Hiszen az ember szeret olyan főszereplőkről olvasni, akikre felnézhet, akik megtestesítik az emberi tulajdonságok krémjét (az más kérdés, hogy ilyen egyedek maximum a fantáziánkban létezhetnek). És akkor tessék, kapunk egy eléggé teszetosza, kissé elveszett könyvelőt, meg egy a világgal folyamatosan hadban álló művészt.
Mégis, maga a történet magába szippantja az embert. Bepillantást nyerünk a háború utáni életbe, ahogyan mindenki megpróbálja ismét megtalálni a helyét ebben a megváltozott világban. Ami, mint láthatjuk, nem is olyan egyszerű.
Megtapasztalhatjuk, hogy az ember mindenből képes pénzt csinálni, és a hataloméhség eluralkodhat felettünk. Egy idő után már meg sem lepődtem, ahogy az újabb és újabb visszaélések derültek ki. Inkább szomorúság volt az, ami elkapott. Hogy mi még ilyenkor is képtelenek vagyunk túllépni a pénz, és hatalom vonzásán. És hogy ezrek emlékét lehet megtaposni, mert nekik már mindegy.
Azt hiszem ez az, ami még sugárzik a lapokról. A szomorúság. Mert minden szereplő életéből a rossz pillanatok sokkal jobban hangsúlyozva vannak. A megcsalt feleség, az elnyomott kisemberek, a törtető és mindenkin átgázoló nemes stb.
Egy olyan tükröt tart elénk az író, amely ugyan az emberi tulajdonságok széles skáláját mutatja be, -és szeretném azt hinni hogy nagyon felnagyítva és sarkosítva- ám ezúttal a kép nem túl fényes. Sőt. Mondhatni lehangoló.
Mindettől függetlenül azt kell mondjam, ez egy jó könyv. A szereplők élnek, még ha nem is lesznek a szívünknek kedvesek. Vannak azért jó tulajdonságaik is, úgyhogy nem mondanám két dimenziósnak őket, de ettől függetlenül néha éreztem a késztetést, hogy egy jól irányzott fülest adjak nekik.
A történet az első pillanattól kezdve viszi magával az olvasót. Először azért, mert kíváncsi, ki éli túl a háborút, aztán azért mert tudni akarja, mi lesz az átverés, végül azért, hogy lássa, ki mit kap az élettől.
Mindeközben pedig kapunk egy nagy adag gondolkodni valót is. Mi vajon mit tettünk volna a helyükben? Mennyire vagyunk fedhetetlenek? Mit lennénk képesek feláldozni magunkból, hogy elérjük az álmainkat? És még jó pár kérdés visszhangzik bennem jelenleg is.
A könyvért köszönet illeti a Park Könyvkiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése