2015. december 21., hétfő

Milo szerint a világ

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

4/5

Milyen lehet úgy élni, hogy tudod, napról napra kevesebb mindent látsz a világból? Hogy egy nap akár a teljes sötétség is rád borulhat, s te nem sokat tehetsz ellene?
Képesek lennénk ezt elfogadni? Nem megőrülni?
Milo mindössze 9 éves, és egy retinitis pigmentosa nevű betegségben szenved. S bár a világból egyszerre mindig csak kis részletet képes érzékelni, ez sem akadályozza abban, hogy mindenkire ő vigyázzon. A Nagyira, Hamletre, édesanyjára...persze ez nem is olyan egyszerű, pláne ha az ember csak gyerek.

Bevallom, féltem ettől a könyvtől. Egy nagyon érdekes alaptörténet, rengeteg lehetőséggel, és ezt annyira el lehetne rontani. Szóval két esélyes volt a dolog, vagy végig izgulom-sírom-nevetem, vagy agyvérzést fogok kapni tőle. Hála az istennek, az első verzió vált igazzá. Én pedig sokkal gazdagabb lettem azáltal, hogy olvastam. És nem mellesleg kell egy malac!

A könyv nagyon sok komoly dolgot érint. Kezdve azzal, hogyan élik meg az emberek a válást (anya, apa, gyerek, nagyszülők, környezet), milyen az, ha több generáció él együtt, milyen az élet az idősek otthonában és még folytathatnám a felsorolást.
Most azt gondolhatnánk, hogy mivel ennyi mindenbe belekap, csak a felszínt kapargatja meg, aztán rohan is tovább. Meglepő módon nem. Habár maga a könyv nem olyan hosszú, mégis, úgy éreztem mindenre hagyott kellő időt, kidolgozott és átgondolt volt minden mondata. Illetve ami nem, az azért volt, hogy mi magunk is kénytelenek legyünk belehelyezkedni, átérezni az egészet. Legyen szó kellemes, vagy éppen kellemetlen helyzetről. Talán ezért van az, hogy nem fog melletted úgy elmenni a történet, hogy ne érintsen meg.

Komor, bús, sőt néha kifejezetten fájdalmas részeket a vidámabb, humorosabb epizódok enyhítik. Hogy aztán még nagyobb pofonként érjen egy újabb komoly rész. De persze lehet, hogy csak én voltam túl érzékeny.
Ha arra várunk, hogy a betegség lesz a középpontban, akkor meg fogunk lepődni. Habaár a tény ott van a történetben, mégsem ez viszi a vezér fonalat. Talán csak annyiban, hogy főszereplőnk egészen más módon kénytelen érzékelni a világunkat, az emberi kapcsolatokat.

Mindenesetre ha a te szíved legalább annyira nyitott, hogy hajlandó vagy Milo és a többiek történetét végig követni, akkor vágj bátran bele! Nem hiszem, hogy mellé nyúlnál.

A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése