4/5
Eddig nem igazán volt a krimi a műfajom, de idén elkezdtem nyitni felé, és meglepően jó könyveket fogtam ki. Így volt ez most is, néhány apróságtól eltekintve ugyanis kifejezetten élveztem olvasni ezt a történetet.
Fekete Anna új munkahelyén, a bűnügynél szinte nyugodtan indul az első munkanap. Szinte. Ugyanis társa, Esko nem igazán kedveli a bevándorlókat, a nőket, így aztán Anna már eleve komoly handicap-pel indul. (Én az ő helyében párszor leütöttem volna a fickót, de ez csak a saját hozzáállásom.) Aztán megtudják, hogy egy futót az éjszaka folyamán megöltek, illetve egy bevándorló kurd család lánya kétségbeesett telefonhívást eresztett meg a rendőrségnek...
És a nyugodt munkakezdés lehetősége elszáll.
A maga nemében mind a két szál érdekes, és nem tudom ki hogy van vele, de én szívesen olvastam volna még többet Bihar történetéből. Na nem mintha nem lett volna jó a gyilkossági szál.
A háború istene ezúttal futók feláldozását igényli. A kérdés csak az, vajon mi okból? Nos, ez volt az a kérdés, amire tényleg csak a legvégén kaptam a választ, pedig már szinte minden lehetőséget megpróbáltam beilleszteni az ismert képbe. Nem, ezúttal nem sikerült eltalálni a gyilkos kilétét, de így is élveztem az ötletetelést.
Pesze jelölt több is volt, és mindről kiderült, hogy azért van rendesen vaj a füle mögött. Ilyenkor belegondolok, vajon, ha engem világítanának át, akkor mire bukkanának? (Nem, hullákra azért nem, ez biztos.)
Miközben Anna igyekszik helyt állni a nyomozásban, közben saját szakállára próbálja Bihart is megvédeni. Csodáltam a kitartását, mert én már lehet hamarabb feladtam volna, hiszen sokáig nem volt semmi gyanús. Aztán jött az írónő, és kissé megkeverte a szálakat, én meg csak pislogtam, hogy akkor most mi van? Miről maradtam le? Kicsit tényleg sajnálom, hogy bizonyos részeket nem ismerhettünk meg, csak utólag, de legalább magyarázatot kaptam, és nem mondhatom, hogy ez a szál nem lett elvarrva.
Ahogy a regényt olvastam, hamar megállapítottam magamban, hogy télen én biztosan nem bírnék ott élni huzamosabb ideig. Nem tudom, Anna hogy tudja ezt hosszú távon elviselni, én már az itthoni téli időszakban is pele illetve depressziósabb üzemmódba kapcsolok...nem hogy ott. De persze lehet, hogy minden csak megszokás kérdése.
Azért furcsa volt egy olyan történetet olvasni, ahol a magyar származású főhős bevándorló. Némi akutalitása van a dolognak.
Szóval van nem is egy, hanem egyszerre két érdekes történet szálunk, többé-kevésbé szerethető szereplők (na jó, Esko-val és Ákossal azért nem sikerült még igazán megbékélni), izgalom, csavarok, és több, komolyabb téma. Tényleg nem sok okom lehet a panaszra. Csak kettő. Mikor, ismétlem, mikor lettek hirtelen puszi pajtások Esko-val? Nem az zavar, hogy ez megtörtént, mert hajrá, legalább eggyel kevesebb oka lesz aggódni a munkahelyén. Csak az okot nem találom, és ilyen gyökeres változás nem esik meg csak úgy. Vagy én siklottam el valami felett?
A másik, hogy néhol olyan szépirodalmi stílusú leírást kaptam, ami nekem nem paszolt teljesen az adott részhez. Amikor az ember épp retteg, hogy megölik esti kocogás közben, akkor furcsa hirtelen ilyen emelkedett gondolatokba bukkani a téliesedő világról :D.
De mindezeket leszámítva abszolút kellemes élményt jelentett számomra a könyv (lehet ilyet mondani egy olyan történetre, ahol hullanak az emberek?), és kikapcsolódást biztosított, amikor arra volt szükségem, hogy elmeneküljek a saját világomból.
Anna életére, pontosabban múltjára pedig nagyon kíváncsi lettem, úgyhogy remélem a további részekben majd nagyobb bepillantást enged az írónő abba is.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése