2016. május 1., vasárnap

Büszkeség és balítélet meg a zombik

Jane Austen-Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik

3/5

Szóval, adott egy általam szinte favorizált történet, egy érdekes ötlet, egy érdekes borító...és igen, vessetek meg, de elcsábultam. Elsőnek mondjuk a film verziót néztem meg, ami azért elég nagy eltéréseket mutatott, így aztán még kíváncsibb voltam arra nézvést, vajon milyen is lesz maga a könyv.

A filmmel ellentétben a könyv sokkal hűségesebb az eredeti verzióhoz, ami egyrészt jó, mert jó volt ismét abba a közegbe csöppenni. Másrészt meg rossz, mert semmi izgalom nincs bennem, hiszen úgyis tudom, mi fog történni. Nagyon sok kiaknázatlan lehetőség maradt el, csak mert egy kötött pályán kellett haladni. Persze, lehet a szabad kéz se sokat segített volna a történeten, ki tudja.


A szereplőket már mindenki, vagy legalábbis mindenki ismeri. Sokat nem változtak, csak maximum kaptak még egy kis agressziót ami az élőhalottak lelkes kiírtásában nyílvánul meg. Aki csacska, az itt is csacska, aki nem túl eszes, sőt mi több, irritáló, itt szintén azt a formát hozza.
A történet sem változott, mint fentebb írtam, a Bennet- lányok férjhez szándékoznak menni (legalábbis a drága mama szerint), ami nem is olyan egyszerű, főleg ha közben az életükre is figyelni kell, mert azt senki sem szereti, ha megcsócsálják mondjuk kocsikázás közben.

Érzésem szerint sokkal több is lehetett volna ez. Hiszen olvashattunk már jó zombis történetet. Mégis, valahogy erőltetetnek éreztem az egészet. Főleg a vége felé, akkor már nagyon jól elkülönül az eredeti rész, és az utólag hozzátoldott részek. Ez a kettősség pedig bennem ellenérzést váltott ki.

Egyszer elment, de csalódtam benne, úgyhogy nem hiszem, hogy újra olvasnám.

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 308




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése