4/5
Ez volt az a könyv, amiről szinte csak a jót hallottam, minden ismerősöm ezt olvasta, és áradozott róla. Tetszett a borítója, érdekes volt a fülszövege, úgyhogy végül csak engedtem neki, és polcomra került a kötet. Viszont nem mondhatom azt, hogy kedvenc könyvet avattam volna.
Nézzük miért is adtam hosszasabb gondolkodás után 4 pontot a történetnek:
Először is, a felépített világ nagyon érdekes, jól kidolgozott, minden a helyén van, és nem találtam szembeötlő logikai bakikat. Ha egyszer elkap a lendület, te is ott jársz-kelsz velük, órákon sajátítod el azt, hogyan legyél nagyon jó, vagy épp nagyon gonosz.
A szereplők élnek. Igaz, hogy némelyik viselkedésétől a falnak tudtam volna menni, de nem voltak szimplán kétdimenziósak. Mindenkinek meg van a maga háttértörténete, (néha úgy éreztem azok legalább annyira megérnének egy misét, mint a kibontakozni készülődő főszál).
A cselekmény is a helyén volt, és bár néhány részt kitalál az ember, hiszen valljuk be, mindannyian olvastunk/hallottunk már pont elég mesét, hogy sejtsük, milyen fordulatnak kell bekövetkeznie. De mégis volt benne annyi újdonság, csavar, hogy ezt ne érezzem zavarónak.
Szóval, szinte minden egyben van ahhoz, hogy ódákat zengjek, és tűkön ülve várjam a fojtatást, mert új kedvenc sorozatot avattam. De nem. Én nagyon akartam annyira szeretni ezt a történetet, mint mások, de nem jött össze. Hiába a jó történet, ha nem tudott rögtön magába szippantani. Talán csak bennem volt a baj, de holt fáradtan, esténként nem volt erőm és kedvem 200 oldalakat elolvasni, hogy biztosítsam, elfog a harci láz. 10 oldalanként, szinte kínlódva olvastam, szerintem rekord hosszúságú idő alatt (ennyire lassan utóljára a Háború és békével haladtam, :D). Persze voltak olyan pillanatok, amikor kegyelmet kaptam és szinte rögtön ráhangolódtam, de ezek ritkák voltak.
Engem kifejezetten idegesített Sophie alakja, egy idő után nem értettem Agatha-t, miért akarja ennyire megmenteni őt, hisz egyértelmű, hogy a másik lány önző, csak a saját érdekeit nézi, és ezért képes bárkit és bármit felhasználni (Jó, persze a végére azért szépített egy kicsit, de én még mindig érzem a késztetést, hogy megcsapkodjam egy vasalóval). A hercegekről meg inkább nem is beszélek, úgy érzem, még van hova fejlődniük.
Mindezek ellenére a végén elgondolkodtatott a történet, hiszen ez a mese nekünk, felnőtteknek szól. Belegondoltam, mi mindenre vagyok/voltam hajlandó azért, hogy elérjek dolgokat az életemben. Hogy hányszor estem abba a hibába, hogy valamit nagyon akartam, mert úgy gondoltam az lesz a jó nekem, közben meg ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hogy mennyire másként tudunk viselkedni csak azért, hogy elfogadjanak minket a társaink. És még sorolhatnám.
Nem fogom imádni ezt a sorozatot, de kíváncsi lettem rá, vajon mit tud még kihozni belőle. S talán egy nyugodtabb időszakban a történettel is jobban egymásra tudunk találni.
Kiadó: Twister Media
Oldalak száma 580
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése