Fekete István: Tüskevár
5/5
Meg kell hogy mondjam, már gyerekkoromban is kifejezetten jó ízléssel rendelkeztem az olvasmányok kiválasztásának terén (kivéve néhány esetet, amiről nem beszélek...). Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy még mindig imádom ezt a történetet? Pedig legelőször még általános iskolás koromban olvastam, - az se most volt - most pedig ismét kezeimbe foghattam ezt a könyvet.
Az apropó, ami miatt ez bekövetkezett, igen egyszerű. Antikváriumi példányként sikerült azt a kiadást megvenni, ami régen anyának is volt, csak aztán elhalálozott az idő vasfoga miatt. Amikor megláttam a standon, csak táncot nem jártam szerintem örömömben, és kemény 500 Ft-ért már a birtokomban is volt.
Olvasni csak napokkal később sikerült, amikoris lehetőségem volt Pécsről röpke 3 és fél órán keresztül zötykölődni.
Mivel szerintem már legalább 20, vagy annál több alkalommal olvastam, nagy újdonságot nem jelentett a történet. Mégis, beszippantott magába, és nagyon hamar nem az autópályán utaztam, hanem Balaton egy egészen ismeretlen oldalát fedeztem fel újra. Sokszor gondoltam arra, hogy ilyennek sose láttam azt a vidéket, de már nem is fogom, ez kicsit elszomorít, de legalább kétszer olyan érdekes lesz így a könyv.
A szereplők még mindig nagyon szerethetők, hibáikkal és erényeikkel együtt. Jó volt ismét "gyereknek" lenni, visszagondolni arra, hogy ilyen idősen én mit hittem, mit szerettem volna az élettől. A valóságban is megismerkednék velük, Bütyökkel, akit nem lehet a nyugalmából egykönnyen kizökkenteni, Tutajossal, akinek legalább olyan élénk fantáziája van, mint nekem, Matulával, akitől szerintem még én is nagyon sokat tudnék tanulni, Istvánnal, akinek a gazdasága is érdekelne, Nancsi nénivel, aki folyton zsörtölődik, de úgy főz, - legalábbis a leírások alapján- hogy folyton megéheztem.
Jó volt ismét ebbe a világba csöppenni, és elfelejtkezni a valóságról.
Ez az a történet, amit tényleg csak ajánlani tudok, olvassátok!
Kiadó: Móra
Oldalak száma: 338
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése