4/5
"Emlékszünk még Frank Schätzing RAJ című regényére? A német mester egyetlen képből bontja ki az egész világra kiterjedő ökokatasztrófa és a megvadult természettel szemben vívott emberi küzdelem történetét: egy halász nyomtalanul eltűnik Peru partjainál. Ez a zárt, pici jelenet sodorja bele az olvasót az ember ellen forduló természeti környezet ezer oldalas eposzába.
Eltelt tizenöt év, és Frank Schätzing most visszatért legsikeresebb regényszerkesztési módszeréhez. Agok, a dél-szudáni milicista hazája zavaros háborújában vezet gerillatámadást a mészárosként ismert John Olony állásai ellen, a regény nyitánya könyörtelen mikrorealizmussal mutatja meg az afrikai polgárháborúk iszonyatát és értelmetlenségét. Az olvasó az élő történelemben találja magát. Ám egyszer csak ismeretlen lények támadják meg és falják fel a gerillákat (magát Agokot is) a tejszerűen átlátszatlan trópusi párában. Mindenki meghal.
Így kezdődik Frank Schätzing legfrissebb technoeposza, az új RAJ, amelyben egy amerikai közúti baleseti helyszíneléstől és egy Szilícium-völgyi világcégnél tartott házkutatástól ezúttal is az emberiség végső szabadságharcáig jutunk el: a virtuális realitás és a párhuzamos valóságok mint manipulációs eszközök ellen vívott totális háborúig.
A pillangó zsarnoksága a XXI. század technológiai forradalmának katasztrofista forgatókönyvén vezeti végig az olvasót."
Emlékszem, még tinédzser voltam, amikor a könyvtárban az író korábbi könyve a kezembe akadt. Szép darab volt, kicsit több, mint 1000 oldal. Egy nap alatt rágtam magam végig rajta. Egyrészt mert nagyon tudni akartam, mi lesz a vége, másrészt mert vinni kellett vissza a könyvtárba :D.
Érthető, hogy hamar felkerült az "olvasni akarom" listára az új könyve is. Persze, amikor valaminek ekkora várakozással látok neki, mindig felmerül a lehetősége annak, hogy bizony nehezen fog megfelelni majd. De lássuk, itt mi volt a helyzet.
Az alapötlet engem teljesen megfogott, bár tény, hogy elég lassan bontakozott ki az oldalakon, mi is lesz majd itt a lényeg. Több tippem is volt rá, mire kiderült az igazság, és roppant elégedett voltam magammal, hogy legalább egy részét eltaláltam. Igaz, nem olyan fajsúllyal estek latba, mint gondoltam.
Több igen komoly témát hoz fel nekünk, és fest általuk egy olyan világot, ami amennyire hihetőnek tűnik, épp olyan ijesztő is. És nem túl szívderítő.Olvasás közben újra és újra az járt a fejemben, hogy mostanában nem sok olyan könyvet olvastam, ami az emberi jövőre nézve túl happy and-es lenne. Vagy én vonzom az ilyen könyveket, vagy velünk van valami baj. És kinézve a nagy világba, hajlok arra, hogy az utóbbira voksoljak.
Persze lehet, hogy csak a félelmeiket írják ki magukból az írók, nekik terápia, nekünk pedig figyelmeztetés: Jól vigyázz, hogyan fogsz élni!
Szóval, miközben a lépést igyekeztem tartani a szálakkal, és megpróbálni kisakkozni, hogy ki áll mindennek a háta mögött (aztán persze le essen az állam), azon gondolkodtam, én vajon mennyire tudnék megváltozni? Mitől tartom magam annak a személynek, akinek? Mi az, amit másképp csinálnék az életemben, ha tehetném? És ha megváltoznának ezek a dolgok, mennyire változnék meg általuk én magam is? Ki ne gondolt már arra, hogy vajon milyen lenne más életet élni? Vagy csak kicsit változtatni a jelenlegin (ami aztán lehet hogy teljesen másfelé vinné el az embert, de ezt ugye nehéz előre megjósolni).
Az olyan magasröptű gondolatokba, mint globális felmelegedés, fajok kipusztulása, környezetszennyezés, háborúk vagy éppen a mesterséges intellligencia és az azzal járó mindenféle előny és hátrány..ezekbe már sokkal óvatosabban ugrottam bele. Minden esetre adott rendesen gondolkodni valót a könyv.
Egy délutáni kávézás közben munkatársamnak szintén elmeséltem az élményt. Sok mindenben szöges ellentétem, ezért általában mindig meglepő szempontokat és megközelítéséket ad. Ezek egy része szórakoztat, elgondolkodtat vagy éppen a falra mászok tőlük :D.
Ebben az esetben meglepő módon egyetértettünk, hogy mit tartunk valós problémának, mi az ami a "még bármi lehet" kategória. Csak épp a végén tért el a véleményünk. Ugyanis én sok esetben szeretem, ha kerek, világos, tiszta a vége a történetnek. Minden szál el van varrva stb. Ő meg éppen hogy azt szereti, ha megadják neki a teret, és eldöntheti mi történt a szereplőkkel :D.
Apropó, szereplők. Igazából itt akadt az egyetlen olyan, nagyobb problémám, ami miatt aztán csak 4 csillag lett a történet. Egyrészt némelyikük esetében azt éreztem, hogy hiába kapott fontos szerepet, még sem lett igazán felépítve az alakja, csak gyorsan a végén kapunk valami tessék-lássék dolgot, hogy ne érezzük, milyen egysíkú az adott alak. A másik pedig, hogy sokszor olyan gondolatokat, mondatokat adott a szájukba az író, amik számomra egyáltalán nem passzoltak hozzájuk. Ez viszont teljesen ki tudott zökkenteni az olvasásból.
Nagyon nehéz úgy igazán azokról a gondolatokról írni, hogy nem akarom lelőni a főbb pontjait a történetnek, közben pedig pont ezek azok, amik igazán megmozgattak. Mind érzelmileg, mind gondolatilag. Nagyon sok rétű a könyv, és a szálak lassan kezdenek összeérni. De amondó vagyok, hogy érdemes megvárni, amíg minden a teljes szépségében kibontakozik előttünk. Így lehet például a címet is igazán megérteni. ;)
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése