Erdő mélyén

M. J. Arlidge: Erdő mélyén

5/5

"M. ​J. ARLIDGE NAGY SIKERŰ HELEN GRACE FELÜGYELŐ THRILLERSOROZATÁNAK NYOLCADIK KÖTETE

Gonosz lappang az erdőben.
Első áldozatai a vadlovak voltak.
De most már ártatlan emberekre vadászik az arctalan gyilkos. Elveszetten próbálnak menekülni, elrejtőzni a sötétségben. Segítségért kiáltanak kétségbeesésükben. De senki sem hallja meg a segélykiáltásaikat a rengetegben. 

Helen Grace felügyelőnek újabb rémálommal kell szembenéznie. A nyílvesszőkkel átütött testű áldozatok furcsa gyümölcsként lógnak a New Forest öreg tölgyein. Miért támad valaki védtelen kempingezőkre a nyaralószezon közepén? Mit akar üzenni a meggyilkolásukkal? Egy pszichopata ólálkodik az erdőben? Van valamilyen okkult vonása ezeknek az emberöléseknek? Magának az erdőnek mutatnak be áldozatot?
Helennek be kell hatolnia a sötétségbe, ha fel akarja tárni az igazságot a pályája egyik legnagyobb kihívást jelentő, legmorbidabb esetében."

Komolyan, nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is thriller könyvekért fogok rajongani, sőt gyűjteni fogom a sorozatot és lelkesen várom a folytatásokat. De ettől szép ez, mert remek történetekkel lettem volna szegényebb, a csodálatos borítókról (mint például ebben az esetben is) meg már nem is beszélek.

 Nem is volt kérdés, hogy a polcomon a helye a történetnek annak ellenére, hogy volt már kötet a sorozatból, ami nem lett feltétlen a szívem csücske. De reménykeltő volt a fülszöveg és a borítóra ránézve már borsódzás fogott el, úgyhogy hazajött velem.

Az első amit olvasás közben megfogadtam, hogy a közeljövőben nem megyek sátorozni sehova :D. Ez mondjuk amúgy sem az én műfajom, de most határozatlan ideig kedvet se éreznék hozzá, mert tuti minden zördülésre felneszelnék és gyilkosokat fantáziálnék. Nem volna túl pihentető sem nekem és azt hiszem barátomnak sem, mert őt bökdösném, hogy ébredjen fel: "Nem hallasz valami furcsát??"

Engem le vett a lábamról ez a kötet is. Egyrészt én ezt most nem éreztem vontatottnak egyik területen sem, legyen szó a csapattagok magánéletéről vagy éppen a nyomozás száláról. Mind a kettő kellően érdekes és izgalmas volt. És néha kellett is a váltás, mert egy idő után elfárad az ember abban, ha folyton ugyanaz miatt kell izgulnia és nem hatnak a finom kis húzások. Így meg kicsit aggódhattunk azon, hogy vajon miért nem tudnak egyesek aludni,  vagy összejön-e a két szereplő és azon, hogy ki fog következőleg meghalni.
A gyilkos szál amúgy is bravúrosan, többszörösen meg van csavarva. Kétszer is betudott húzni a csőbe az író, hogy aztán amikor mindenre fény derüljön az államat valahonnan a padlóról kapargassam fel kiskanállal.

Tetszett, hogy ismét fontos kérdéseket feszeget a szereplők segítségével:

• Szexuális zaklatás/erőszak: Eleve a szex egy olyan dolog, ahol igenis mind a két félnek joga van ahhoz, hogy bármikor nemet mondhasson. Az pedig, hogy valakit kihasználjunk, mert bízik bennünk és mert erősebbek vagyunk, különösen gusztustalan dolog.
• Őszinteség: Ebben az esetben a barátoknak kellett volna őszintének lenni, de nem mertek azok lenni, mert féltek a mellékesként felmerülő büntetések miatt. 
• Hogyan hat az ember életére az, ha valaki más életét tönkre teszi: Ezt azt hiszem nem kell részletezni. Nagyon nehéz eldönteni, még ennyi nappal az olvasás után, kit is sajnálok jobban. Mindenki hozott rossz döntéseket azon a npon, és többszörösen megfizettek érte...
• Önbíráskodás: Mikor van jogod a saját kezedbe venni a dolgokat, és ha meg is teszed, meddig mehetsz el? Én abszolút megértettem az indítékot. Nem tudom, ha nekem kellene egy ilyen esemény láncolatot megélni, fel tudnék-e belőle egyáltalán állni. És a dühöt is értem, de ember életeket elvenni? Vajon képes lennék rá? Van az a pont, ahol már csak bosszút akarnék, mindenáron? 
• És persze az örök probléma: Milyen hatással van a nyomozásra az újságírás és a média. Nos igen, itt párszor képen tudtam volna törölni egyeseket. Bár a végén valahol megéreztem, hogy azért ők is azt szeretnék, ha a gyilkos kézre kerülne...de néha mint ha pont ez ellen dolgoznának. Mindent megér tényleg a pillanatnyi dicsfény?

 Ennél spoiler mentesebben képtelen vagyok írni erről a történetről. Igazából csak ajánlani tudom. Ha még egy könyvet nem olvastál a sorozatból (akkor sürgősen pótold), akkor sem kell kétségbe esni, mert a nagy része teljesen követhető és élvezhető lesz.
Aki pedig olvasta a korábbi köteteteket, nyugodtan vegye a kezébe ezt is, nem fog csalódni.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 512