Önmagadba zárva

 

Jean - Dominique Bauby : Szkafander és pillangó

4/5

43 évesen az ember még úgy érzi előtte az élet. Vannak céljai, vágyai, szeret és szeretik. Jean-Dominique újságíró egy francia lapnál, méghozzá az egyik leghíresebbnél. Van két gyermeke. Kell-e ennél több ahhoz, hogy az ember elégedett legyen?

Kell. Egészség. És erre főként utána jön rá, mikor egy agyvérzés következtében LIS, azaz Locked-in-syndroma (bezártság szindróma) nem lép fel nála. Nem bír mozogni, beszélni, a lélegzés is és a táplálkozás nehéz, komoly feladat. A kommunikáció egyetlen formája, hogy bal szemével pislog. Látogatói az abc betűit sorolják, ő pedig pislantásával megállítja őket valahol. Így jönnek létre a szavak és mondatok.

A könyv vékonysága ellenére is nagyon elgondolkodtató. Néhány hónapot felölelő napló ez, melyben a gondolatait, félelmeit, reményeit, az emberekkel való kapcsolatát olvashatjuk ennek az embernek. És mindazok ellenére amik történtek vele (nem részletezném, mert azzal pont a lényeget lőném le), mégis...nem adta fel a reményt. Hitte, hogy lehet jobb is, ha nem is egyik pillanatról a másikra. És nem vesztette el humorát sem.

Az ilyen könyvek azok, amiket olvasva reálisan tudjuk értékelni a saját életünket, problémáinkat. Félreértés ne essék, nem azért olvasok ilyen témában, hogy a kárörömömet kiélhessem. Nem. Túl érzékeny vagyok, hogy ilyet tegyek. Egy ilyen könyv inkább nekem is reményt ad, megmutatja mit kellene értéknek tartani, és hogyan is kellene élni. Addig amíg megtehetem. Mert soha, senki nem tudhatja, hogy a következő pillanatban mi fog történni vele. 

Te mit tennél, ha egyszer csak a börtönbe kerülnél, ahonnan nincs menekvés? És a börtön a saját tested lenne...? Nem kívánom senkinek, hogy ezt a valóságban is megtapasztalja. De csak egy percre álljon meg, és képzelje el. Aztán térjen vissza a mozgás adta szabadságba. Nézzen körbe. És éljen. Mert megteheti. Van, aki már nem.

Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalak száma: 136