5/5
"Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része."
A könyv már megjelenésekor izgatta a fantáziámat, végül egy kedves molybarátomnak köszönhetően a birtokomba is került a nyáron. Már maga a borító eszméletlen, s engem a történet is meg vett magának.
Amit először le kell szögezni, hogy ugyan én egy percig sem unatkoztam olvasása közben, ez mégis egy kicsit lassabb cselekményű történet, ahol a hangsúly főleg a szereplők viselkedésén, gondolatain, változásaikon van.
Azon, ahogy Pippa kezd megnyílni a világ felé, Ruben felé. Ahogy lassan egymásra találnak, és megpróbálják egymást megvédeni végig a vándorlás alatt. Ez például kifejezetten tetszett. Nem volt semmi eltúlzott benne, először igyekeztek egymást megismerni, voltak félreértések, és vicces ballépések. És csak ezután jött a szerelem gondolata. Nem pedig "nekem lettél teremtve" életérzéssel szembesített az író, amit akárhogy is magyaráznak nekem, nem tudom megérteni.
Maga a háttér is elég jól ki lett alakítva, bár nagyon sok kérdés merült fel bennem, mind Pippa múltját tekintve, mind Ruben-ét, az egész kialakult helyzetet tekintve. Remélem még többet megtudunk majd a következő kötetetekben, mert minél többet tudtam meg itt, annál több kérdés maradt bennem :D. Ördögi kör. Azon mondjuk meglepődtem, hogy ahogy haladunk a vége felé, úgy gyorsul a cselekmény, és egyre több információt kapunk, de tetszett. Ráadásul az egyik legmeghatóbb jelenetet is ekkor kaptam. Viszont a függővéget továbbra sem viselem jól :D.
A két főszereplő közül nem is tudom, kit kedveltem meg jobban. Pippa határozottsága, talpraesettsége szimpatikus, mindig is gyengéim voltak az erős női alakok. Ruben humora és pozitív világlátása pedig barátomra emlékeztet, már csak ezért is a szívembe zártam, de az se volt hátrány, hogy tényleg mindent megtett a szerelméért.
Szóval, ha valaki szereti a kicsit lassabb folyású, de jól megírt történeteket, nem zavarja a disztópia világa, akkor csak ajánlani tudom.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 304
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése