5/5
"Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra."
Az Ad Astra ismét egy nyálcsorgatóan gyönyörűséges borítóval és egy ígéretes fülszövegű könyvvel lepte meg a közönséget, igaz ezúttal a fiatalabb korúak a célcsoport. Én persze kapva kaptam a lehetőségen, és végül születésnapomra megkaptam a könyvet. Élőben mégszebb :).
Egy nem túl távoli jövőben járunk, ahol a tengerszint megemelkedése jócskán átalakította az általunk ismert Földet. Ebben a világban a szegények egy része hajóbontásból él, vagyis a régi roncsokból szednek ki mindent, ami még újra felhasználható. A gyerekek is ezt teszik, és egy ilyen csapatnak a tagja Vézna, aki apró termete miatt viszonylag könnyen tud haladni az apróbb járatokban is.
Miután egy felfedezés majdnem az életébe kerül, de csodás módon túléli, és az idő miatt még pár nap szabadságuk is van, egy luxushajót fedeznek fel, amely léket kapott. Csakhogy nem minden utasa halt meg...
Nekem nagyon tetszett Vézna alakja, gondolkodásmódja. Az, ahogy mindent megpróbál megtenni azért, hogy mindenki túlélje ezt az újabb kalandot. S szembe mer szállni a számára legfélelmetesebb emberrel is, az apjával.
A másik nagyon kedvelt alakom Pima volt, az igazi vezér alkat, aki a csapat tagjaiért bármit megtenne. Gyakorlatias, mégis, helyén van a szíve.
És persze Nita, a gazdag lány, aki jó pár hazugság után jut el odáig, hogy elmondja az igazat, és ha lassan is, de levetkőzi a fenntartásait az alacsonyabb réteg embereivel szemben.
Richard Lopez, ő Vézna apja. Nyugodt szívvel utáltam. Egy apa ne viselkedjen így, még akkor sem, ha az élete nehéz, és elvesztette a feleségét. Mert még ott van egy gyermek, akinek szüksége lenne rá...
Maga a történet nagyon jól felépített, annak ellenére milyen kis rövidke. És meglepően komoly kérdéseket feszeget, annak ellenére hogy, young adult kategória. Egyrészt ott van a környezetszennyezés, a különböző rétegek közötti különbségek, a családon belüli erőszak...
És persze az is, hogy mennyire nehéz egy ilyen környezetben helyes döntést hozni.
Szóval a háttér rendben van, a cselekmény pedig pörgő, nem kell attól félnünk, hogy unatkozni fogunk közben. S habár egy pillanatra itt is felmerül a szerelem, sőt szerelmi háromszög lehetősége, alapvetően nem erre van kihegyezve a történet, ami igazán felüdülés manapság.
Kiadó: Ad Astra
Oldalak száma: 293
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése