Michael J. Sullivan: Birodalom születik
4/5
"BÁB FEJÉRE KERÜL A KORONA. AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.
Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.
A Birodalom születik a magával ragadó Riyria-krónikák harmadik kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált."
A sorozat 3. kötetét már régóta kinéztem magamnak, de mindig volt valami, ami miatt nem került a kezeim közé. Végül az egyetemi jegyzettámogatás maradékát fogtam, és elköltöttem magamra. Így végre megtudhattam, hőseink mivel is töltik idejüket. Az biztos, hogy nem unatkoztak.
Ami elsőre feltűnt, az a hangulat megváltozása volt. Eddig is voltak komolyabb részek a könyvekben, de most valahogy még inkább sötétebb lett, s bár vannak megmosolyogtató jelenetek, ezek elhalványulnak a végső érzésemmel szemben. Mindez köszönhető annak, hogy a történet egyre jobban belesodródik a háborúba, a politikai játszmák pedig egyre nagyobb tétekben forognak, miközben a játékosok közül sokan még csak nem is sejtik a miérteket. Bevallom, én a végén egy akkora kérdőjellel ültem a fejem felett, hogy csak na. Annyi elképzelésem volt, sőt van is, és meg kell várnom a folytatást, hogy lássam lesz-e belőle bármi is igaz, vagy teljesen az orromnál fogva vezet az író. Szeretem az ilyen könyveket. A várakozást kevésbé, de nem lehet minden tökéletes.
A világ ábrázolás nem változott, szerintem még mindig nagyon élethű. Annyi leírást kapunk, ami segíti a helyszínek, szereplők elképzelését, de nem is fulladunk bele, és nem arról szól minden 3. oldal, hogy az XY szereplőnek új ruhája van.
A nyelvezet a helyén volt, és karakterekhez hű. A párbeszédekért pedig oda vagyok, főleg ahol Hadrian, Royce és Arista volt a képben. Azt hiszem a legtöbb vidámabb perc is hozzájuk kötődött, bár tény, hogy sokkal komolyabb helyzetek is voltak.
Nem meglepő, hogy az ő hármasuk szálait szívesebben is olvastam, mint a császárnőét, bár a végén ott is találtam érdekes részeket, úgyhogy egyre kíváncsibb leszek, hova fog kifutni a vége a történetnek.
4/5
"BÁB FEJÉRE KERÜL A KORONA. AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.
Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.
A Birodalom születik a magával ragadó Riyria-krónikák harmadik kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált."
A sorozat 3. kötetét már régóta kinéztem magamnak, de mindig volt valami, ami miatt nem került a kezeim közé. Végül az egyetemi jegyzettámogatás maradékát fogtam, és elköltöttem magamra. Így végre megtudhattam, hőseink mivel is töltik idejüket. Az biztos, hogy nem unatkoztak.
Ami elsőre feltűnt, az a hangulat megváltozása volt. Eddig is voltak komolyabb részek a könyvekben, de most valahogy még inkább sötétebb lett, s bár vannak megmosolyogtató jelenetek, ezek elhalványulnak a végső érzésemmel szemben. Mindez köszönhető annak, hogy a történet egyre jobban belesodródik a háborúba, a politikai játszmák pedig egyre nagyobb tétekben forognak, miközben a játékosok közül sokan még csak nem is sejtik a miérteket. Bevallom, én a végén egy akkora kérdőjellel ültem a fejem felett, hogy csak na. Annyi elképzelésem volt, sőt van is, és meg kell várnom a folytatást, hogy lássam lesz-e belőle bármi is igaz, vagy teljesen az orromnál fogva vezet az író. Szeretem az ilyen könyveket. A várakozást kevésbé, de nem lehet minden tökéletes.
A világ ábrázolás nem változott, szerintem még mindig nagyon élethű. Annyi leírást kapunk, ami segíti a helyszínek, szereplők elképzelését, de nem is fulladunk bele, és nem arról szól minden 3. oldal, hogy az XY szereplőnek új ruhája van.
A nyelvezet a helyén volt, és karakterekhez hű. A párbeszédekért pedig oda vagyok, főleg ahol Hadrian, Royce és Arista volt a képben. Azt hiszem a legtöbb vidámabb perc is hozzájuk kötődött, bár tény, hogy sokkal komolyabb helyzetek is voltak.
Hadrian itt sokat elmélkedett azon, hogy mi a helyes és mi a nem, és hogy az életében változásra van szükség. Még szerencse, hogy a múltja erre lehetőséget ad (vagy nem). Szerencsére a merengése nem lépett át egy bizonyos vonalat, bár sokszor közel járt hozzá. Persze, lehet egy férfi elmélkedő, és igen, biztos, hogy néha rájön, az élete nem arrafelé tart, amerre képzelte. És ez sosem kellemes élmény. Na de ne egy egész könyvön nyavalyogjon nekem, hanem lépjen valamit!
Royce alakja mindig is titokzatosra volt véve, most azért némi bepillantást nyertünk nála is a múltjába. Nem csodálom, hogy nem emlékszik vissza nagy kedvvel a gyerekkorára. De azért újra és újra bebizonyítja, hogy nem olyan érzéketlen, mint amilyennek láttatni akarja magát.
Kettejük civódása, beszélgetéseik pedig olyanok, mintha két testvért olvasnánk, néha marják egymást, és szidhatják a másikat, de ettől függetlenül csalhatatlanul tudják, a másik ott lesz, ha a szükség úgy hozza.
A duóhoz csatlakozik ebben a kötetben Arista is. Nem, itt nincs szerelmi szál, és pláne nem szerelmi háromszög, még mielőtt bárki is megijedne. De ettől függetlenül a lány is komoly változáson megy át, és az előnyére. Nem lehet könnyű lánynak lenni egy ilyen korban és időben, pláne ha ezt még a boszorkányság hírével tetőzzük meg. Na de, aki akar, az ebből is előnyt tud kovácsolni magának. Ráadásul a lány emberi, és nemesi származás ide, nemesi származás oda, figyel az emberekre.
A másik vonal során a császárnőt, és Amiliát követhetjük végig. Ez egy lassabban alakuló szál, és talán ezért volt az is, hogy nem kötött le annyira. Ettől függetlenül szurkoltam nekik, hogy minden "buktatót" sikeresen vegyenek, hiába tudtam, hogy ezzel a trió helyzetét nehezítem meg.
A politikai játszmák, amik a háttérben történnek igen érdekesek. Főleg amikor megpróbálod kiválogatni, hogy vajon ki kivel van, és mi az érdeke. Itt mindenki mindenki ellen játszik, megpróbálja elleplezni a valódi célját.
Ami a legszomorúbb, és a leghitelesebb az egészben, hogy mindegy ki keveri a paklit, akkor is az alsóbb réteg az, aki megszenvedi az egészet. A nép az, akiről senki sem vesz igazán tudomást. Pedig az ő kezükben is összpontosulhatna némi hatalom, ha sikerülne összefogniuk...
A könyv olvasása közben néhol bólogattam, hogy igen, ez ismerős. Sajnálatos volt, hogy valahogy sosem a vidámabb részekre vonatkoztak ezek az egyetértések. Mert lehet ez ugyan egy fantasy, de akkor is, a mi világunkból, a mi tapasztalásunkból építkezik. Ha ezekre alapozok, úgy érzem, lesz itt még cselszövés és vértenger...
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 408
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése