5/5
Az első, ami megfogott a könyvben, az az író stílusa volt. Nem feltétlenül mondanám könnyednek a történetet, ő még sem akarta túl cifrázni, nem hangsúlyozta feleslegesen sem a szörnyű, sem a boldog pillanatokat. Ő az igazi mesélő, aki csak eljuttatja hozzánk a történetet, ám hagyja, hogy az maga keljen életre bennünk.
És ezt is teszi. Megelevenednek a lapok, a szereplők. A nélkülözés, az állandó félelem, a rettegés univerzális érzelmek. Minden nép ismeri és érti őket. Még azoknak is van fogalma róla, akik esetleg maguk nem éltek át olyan szörnyűségeket, mint a háború, elnyomás.
Még sem éreztem sötétnek a könyvet. Nem, egyáltalán nem kendőzi el az emberi kegyetlenkedést. azt, hogy mire vagyunk képesek a túlélésért, vagy csupán a puszta hatalomért. Tükröt tart elénk, tetszik, vagy sem. De mindemellett megmutatja, hogy mindig van remény, mindig van segítség, és amikor azt hisszük, már semmi esély, akkor a legváratlanabb helyről kapjuk meg a segítséget.
Mondhatnám azt, hogy ez a könyv emberi. Mi vagyunk benne, jó és rossz tulajdonságainkkal, vágyainkkal és reményeinkkel együtt. Egy olyan időszakban, amikor ezen érzelmeket nem túl sok kötél fogta vissza, szabály szinte csak egy volt: maradj életben.
Szóval, eme környezetben követhetjük hőseinket nyomon, akik 12 tojás keresésére indulnak. Nonszensz. Még sem tesszük le félbehagyottan, hanem olvassuk tovább, és minden akadály ellenére is azért szurkolunk, hogy eme idióta küldetést sikeresen teljesítsék, lehetőleg úgy, hogy nem halnak bele.
Lev és Kolja különbözőbb már nem is lehetne, mégis, vagy inkább pont ezért, kiegészítik egymást. Szerethetőek, emberiek. Hiába a hibáik, mi mégis értük izgulunk. Nem is tudom, melyiküket kedveltem jobban. Kolját, aki mindig kész volt egy kis bohóckodásra, hogy azzal tartsa távol a félelmet és a rideg valóságot, vagy Lev, akinek a realista-pesszimista hozzáállása közelebb áll az én személyiségemhez.
De nem elhanyagolandó szereplő a mesterlövész lányka sem, akit morcossága ellenére is egészen megkedveltem a végére.
Nem habos babos, nem rózsaszín, és némi rossz szájíz marad a vége miatt az olvasóban. Tényleg olyan, mint az élet. Ennek ellenére is ajánlani tudom. Olvassátok, és induljatok ti is megkeresni azt a 12 tojást.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 268
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése