4/5
Igazából komoly bajban vagyok ezzel a könyvvel. Még ennyi idővel az olvasása után sem tudom eldönteni, hogy igazán tetszett-e, vagy sem. Mert voltak benne nagyon jó ötletek, néha úgy magába szippantott, hogy semmi más nem érdekelt. Máskor meg napokig félredobva hevert, mert rá sem akartam nézni, ha mégis megtettem, akkor pedig fanyalogtam. Szóval egy elég ambivalens történet ez, mégis, talán a pozitív élmény felé hajlik inkább a döntésem.
Belecsöppenünk egy világba, ahol kész tények elé állítanak minket. Zombik vannak, slusz. Egyszer már majdnem sikerült az embereket kiirtaniuk, de valahogy elkerültük ezt a lehetőséget, és azóta éberen figyelünk, nehogy megismétlődjön a dolog. Hisszük mi...
Mert azért azt a régi tisztogatást jó néhány zombi túlélte. Akik a megszokott, klasszikus felállással ellentétben csak egy kisebb időszakra vesztik el a fejüket teljesen, ha ezalatt nem teszik el őket láb alól véglegesen, akkor feltisztul a tudatuk. Olyanok lesznek, mint mi. Vagyis majdnem. Ugyanis az új létüket megelőző időszakból nem emlékeznek semmire sem.
Már ez elég érdekes feltevés. Te képes lennél egy családtagodat feladni, tudva hogy ezzel biztos megölöd, ha már viszonylag normálisan viselkedik? Csak azt kell elkerülni, hogy nehogy elkezdje csócsálni a postást. Persze van, akinek ez is nehezen megy.
Szóval, van egy kisebbség, aki rejtőzködik, és küzd a fent maradással. Megvannak a saját politikai csoportjaik, a vallásuk, a világuk, ahol főleg egymásra számíthatnak. És ebbe a világba belecsöppen egy új ember, aki úgy néz ki, már eleve ilyennek született. Nem megharapták, nem a sírból kelt ki. Hogy hogyan lehet ez? Nos, erre a válaszra hiába vártam, kielégítő feleletet nem kaptam, pedig a biológus énem csak úgy remegett, hátha valami egészen ínycsiklandó ötletet kapunk...de ne legyek telhetetlen, nem igaz?
Ami a történetben kifejezetten megfogott, azaz ahogy ezeknek az embereknek a világát megpróbálja hozzánk közelebb hozni az író. Nálam sikerült. Na meg ahogyan a különféle játszmákat leírta. A síron túl sem tudunk úgy látszik változni igazán. Mindig a saját, önös érdekeink után megyünk...
Mondjuk azért számomra is voltak egészen meredek elképzelések, például arra nézve, hogy hogyan képesek mozgatni a végtagjaikat, és ezt hogyan is lehetne még inkább kiterjeszteni.
A szereplők nagy része semleges volt számomra, sokakat inkább csak háttér szereplőnek éreztem, aki azért volt épp ott, mert odakívánkozott. Aztán valahogy ott is maradt.
Stony már-már sokat elmélkedett, de végül is valahol mindannyian szeretnénk megérteni, miért is vagyunk ezen a világon. Nem kárhoztathatom őt valamiért, amire én is kíváncsi vagyok.
Amúgy azért mindenesetre piros pont, hogy a könyv jó pár komoly témát megpróbál felkarolni. Csak néhol ez már tényleg sok volt.
Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy a könyvtárból hazacipeltem. :D.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 482
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése