4/5
Na, ez tipikusan az a történet volt, ahol a fülszöveg olvasata után teljesen másra gondoltam, és nagy lelkesen fogtam neki olvasni. Aztán csak pislogtam, mint nyuszi a nullás lisztben, mert egyáltalán nem azt kaptam, amire vártam.
Ez sem volt rossz, de azért kicsit rosszul esett a dolog.
Maga az alapötlet nem új. Adva van egy kisebbség, mely más, mint az átlagos ember. Okosabbak, vagy gyorsabbak, másként látják a világot, olyan összefüggéseket értenek meg, és alkalmaznak, amikről mások nem is álmodhatnának. És persze ez másokat megijeszt. Mert mi lesz, ha majd ők lesznek többségben? Ami talán nem is olyan távol lehetőség, mert egyre több és több gyerek születik különleges képességgel megáldva...
Engem nem zavar, ha a történetben kiszámítható fordulatokat használnak, abban az esetben, ha az ott tényleg működik is. És ebben a könyvben ez a legtöbb esetben így van. Van egy neves cég, akiknek az a feladata, hogy az emberiség ellenségévé vált különlegeseket begyűjtse, bármi áron. A mi főhősünk pedig pont itt dolgozik, ráadásul egyike a legjobb ügynököknek. Annak ellenére, hogy ő sem hétköznapi ember.
Persze a rendszer nem tökéletes, ezt ő is látja, például a nagyon erős tehetségekkel megáldott gyermekeket egy elzárt iskola rendszerben "oktatják". És ezt ő sem igazán kedveli. De mi mindent képesek vagyunk elnézni, ha hiszünk a célokban. A probléma akkor van, amikor rájövünk, azok a célok talán nem is léteznek, vagy éppen hamis tényekre alapulnak. Mi pedig kénytelenek vagyunk az életünket újra gondolni.
Nem gondolom, hogy bármilyen kis csoport elnyomása jó dolog, és hogy célra vezető. Már csak azért sem, mert bármikor fordulhat a kocka, és biztos, hogy erre emlékezni fognak. Nagyon sokáig. Másrészt, olyan nagy hangol hirdetjük az egyenlőséget, azt, hogy az alapvető emberi jogok mindenkit megilletnek. Kár, hogy ezt a gyakorlatban valahogy mindig elfelejtjük. Az emberiség tényleg nem tanul a hibáiból?
Persze ahhoz, hogy a történet jól működjön, kellenek a hiteles gonoszok. Akiket az olvasó szívből utálhat. Akik visszaélnek a hatalmukkal, csak a saját boldogulásukat nézik, vagy olyan elvakultan hisznek a saját igazukban, hogy nem hajlandóak belátni, talán még sem olyan ördögiek azok, akiktől úgy félnek. S akik nem félnek ártatlan embereket feláldozni a sikereik érdekében. Nos, itt is megvannak, és igen, gyűlölhetőek. Legalábbis az én lelkem elégedett volt, ahogy figyeltem, mi történik velük.
A szerelmi szál sem maradhat ki, bár úgy érzem, anélkül is megállta volna a helyét a történet, de végül nem sok vizet zavart.
Mondjuk a szereplők annyira nem kerültek közel hozzám. Talán mert ennyire elvakultan nem vagyok képes hinni semmiben sem. Hogy ez hiba vagy sem, nem tudom. Mindenesetre a fanatizmust pont ezért képtelen vagyok ép ésszel felfogni. Ráadásul mindenki a saját kis pecsenyéjét akarta sütögetni, és ezért a hétköznapi kisembereket igyekezett manipulálni. Na mármost, én mint ilyen hétköznapi humanoid, ezt olvasni sem szeretem. Tudom, hogy így mennek a dolgok, de ettől függetlenül nem kell kedvelnem is, nem igaz? Ráadásul mindenki titkol valamit. Hogy lehet úgy élni, hogy folyton hazudsz? Nagyon fárasztó lehet.
Mindettől függetlenül, a történetben megjelenő kérdések aktuálisak, és elgondolkodtatóak. Maga a cselekmény elég pörgős, és akcióban bővelkedő, így az olvasónak nem sok ideje lesz unatkozni. Viszont szintén sorozat, így lehet várni, hogy mikor kaphatjuk kézbe a folytatást.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 504
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése