5/5
"Ez él, az meghal.
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…"
Mi kell ahhoz, hogy felcsigázza az olvasó figyelmét? Egy igéretes fülszöveg, egy jól megalkotott borító. Aztán persze nem hátrány, ha mindehhez végül egy jó történet is tartozik. Azt hiszem, én mindhármat megtaláltam ebben a könyvben.
Egyike ez azon történeteknek, melyek még jóval az olvasása után is az emberben élnek. A legváratlanabb pillanatokban kezdesz el merengeni rajta.
Ami engem igazán megfogott, az a lélektani oldala. Vajon mi hogy döntenénk egy ilyen helyzetben? Ahol minden kilátástalan, és az életünk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e másét elvenni. Mikor nehezebb ezt a döntést meghozni? Ha olyannal vagy együtt, akit szeretsz, vagy ha egy idegennel? S vajon tényleg túl lehet ezt élni ép ésszel? Érdemes?
És miközben ezekre kerestem a választ, természetesen magába szippantott a keresés is, ahogy az idővel versenyt futva próbálták a rendőrök megtalálni a gyilkost. Mindenkiben potenciális lehetőséget látunk, hiszen az író adagolja ugyan az információkat nekünk, de néha olyan rejtve teszi, illetve olyan jól félrevezet minket, hogy sosem lehetünk biztosak benne, igazunk van. Márpedig az is veszélyes, ha valakit ártatlanul vádolunk meg, ezzel félrevíve a nyomozást.
Nekem a történetvezetéssel semmi gondom nem volt, feszes tempó, csavarok, melyekre tényleg nem számít az ember, az utolsó oldalakon pedig úgy éreztem, még nagyobb sebességre kapcsoltunk, és gőzerővel száguldunk a megoldás felé. Vajon azzal feloldozást is kapunk?
Az biztos, hogy én nem ezt vártam, és az államat valahonnan a földről kellett felkaparni, de kifejezetten kedvelem azokat a történeteket, amelyek így képesek meglepni.
A könyv hangulata komor, sötét, akik kedvelik az ilyet, szerintem nyugodtan vegyék kezükbe és olvassák. Itt mindenkinek meg vannak a maga problémái, és titkai, amiket igyekszik elrejteni maga és mások szeme elől. De mind tudjuk, ezt hosszú távon nem lehet megtenni.
Érdekesebbnél érdekesebb szereplők vonulnak fel, olyan sorsokkal megáldva, amit senkinek sem kívánnék. S ők mégis, vagy épp ezért képesek újra és újra felálni, tovább menni, tenni, amit kell.
Helen aki kifelé magabiztosságot és erőt sugároz, míg igazából legalább annyi szorongás, félelem és bűntudat él benne, mint bennünk. Tiszteltem kitartását, és hogy amikor kellett, képes volt félre tenni a bűszkeségét, ls a saját biztonságát.
Mark, aki nem akart mást, csak visszakapni a lányát, és a boldog életét, ehelyett az alkoholizmussal kűzdött. Ám remek meglátásai voltak, és a végsőkig lojális a többiekhez.
Akire én még kifejezetten kíváncsi lennék, az Jake. Remélem róla a későbbiekben lehetőségem lesz többet is megtudni.
Azt hiszem, számomra az év egyik legütősebb sorozatkezdő kötete lett meg, bár azért még van egy kis idő überelni.
Ha kedvelitek a komor hangulatú, feszített tempójú történeteket, ahol egy kegyetlen, ám annál felkészültebb gyilkos nyomában loholhattok, akkor ez a ti könyvetek.
Ti hogy döntötök?
A könyvért köszönet illeti a Gabo Könyvkiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése