Az első rész után kifejezetten kíváncsian vártam erre a folytatásra, főleg mert tudni akartam, mi lett Attila családjának a sorsa, és hogyan alakult a barátsága Lackfival.
Nem mondom, hogy nem kaptam választ a kérdéseimre, de ennek a könyvnek a végére is arra jutottam, hogy igazán itt lehetne a következő kötet a kezem ügyében.
Ebben a részben is több szálat követünk végig, láthatjuk, mi történt Attila családjának egy részével, végig követhetjük magának Attilának az életét is, Lackfi haladását a ranglétrán, László igyekezetét, hogy "nyugodt életet" élhessen, no és persze Károly döntéseit.
Azt hiszem talán László sorsa izgatott a legkevésbé, főleg mert úgy éreztem, maga okozta a bajt, és ahelyett, hogy vállalta volna a következményeket, elmenekült, és lám, még a rejtőzködés közben sem éppen a legfényesebb lovagi életet élte.
A dubicaiak felől is végre hírt kaphattunk, róluk még nagyon szívesen olvastam volna többet is. Jó lenne tudni, végül mi lesz velük, ugyanis az író oly ügyesen kevergeti a lapokat, hogy jelenleg legalább 3 ötletem is van arra nézvést, mi lesz a végkimenetele ennek a szálnak. Aztán behozta az utolsó oldalon az adu ászt, legalábbis számomra, szerintem azóta is az államat kapargatom fel a földről, és körülbelül ezek kavarognak a fejemben: Hogy? Mikor? Hogyan? Mi?
A liliomos lovag alakja továbbra is nagyon erős kettős érzelmeket ébreszt bennem. Egyrészt sok gondolatával/tettével egyetértek. Máskor meg csak meglepetten olvasom, hogy mit tesz, és még csak halvány lilia dunsztom sincs arra nézve, ez miért történt. Mindenesetre alapvetően szurkolok neki, úgyhogy remélem, minden rendbe jön majd az életében ( és nem, egyelőre ez nem így néz ki, de a remény hal meg utóljára).
Mondanám, hogy Károly viselkedése meglepett, de igazából számomra már az előző kötetben is egy olyan férfi alakja rajzolódott ki, akinek első a hatalom, a harc, és minden csak ezután jön. Végülis ez nem olyan meglepő, ha az ember uralkodó. Mondjuk én egy idő után biztosan megpróbálnám békésebb vizeken tartani az országot, és úgy építkezni, de lehet, én gondolom rosszul.
A regényben még komoly hangsúlyt kap a négy király csatája, valamint Subić Mladen segítség kérésének lereagálása. Azt kell, hogy mondjam, ez utóbbinál én kifejezetten élveztem, hogy így döntött a király, aztán persze ki tudja, tényleg olyanok voltak-e a szereplők, amilyenek? Mindenesetre az én igazságérzetemnek jót tettek ezen oldalak.
Na és a királynő viselkedése? Egyre kíváncsibb leszek erre a nőre, és hogy neki milyen tervei vannak...
Összességében megint egy pörgős cselekményű, jól felépített regényt kapunk a kezünkbe. Ahol olyan alakok is feltűnnek, akik más olvasmányainkból ismerősek lehetnek. Érdekes volt ebben a korban járni újra, teljesen kikapcsolt, amíg a történéseket próbáltam követni, illetve kikövetkeztetni. Karakteres szereplők, akiket vagy kedvelünk, vagy utálunk, mindenesetre semlegesek nem igazán lesznek.
Jöhetne is a folytatás, hogy a felmerült kérdőjeleimre minél hamarabb válaszokat kapjak.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum Kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése