5/5
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt olyan időszaka az életében, amikor bizonyos évszakhoz bizonyos könyveket társított. Nálam ez főként az általános iskolai évekre volt igaz. Felsős éveim nyaraihoz mindig megvolt a bázis, milyen könyveket olvasok el újra, mert nélkülük nincs nyár és szünet. Aztán hozzájuk csapódtak az új, ismeretlen történetek.
Ilyen volt számomra a Kele és a Vuk is. Anyának egyben volt meg a két történet, s bár a sok használattól egy idő után olvashatatlan lett, nekem akkor is ez a borító ugruk be, ha a címeket hallom. Így igen megörültem, amikor antikváriumban sikerült hozzájutni. És nyár van, így előkerültek ismét.
Furcsa, mennyire másként látom már felnőtt fejjel a dolgokat. Valahogy egyszerre lettek bonyolultabbak és érthetőbbek számomra, mint gyerekként. Mennyivel másabb volt így olvasni azt, ahogyan a Szabadnép fiai közül egy az emberek világába csöppen, és megpróbálja értelmezni az új szabályokat. Kicsiként sokkal jobban lekötött az, hogy szurkoljak Kele felgyógyulásának, vagy vigyorogjak Tás népének ökörségein. Most azonban felfigyeltem Ribizke és Berti mindennapjaira, vagy a többi falubeli életére, amikbe időnként bepillantás nyerhettünk.
Szóval dupla élvezet volt az olvasása, régi emlékek, új észrevételek, és egy világ, amelybe az író olyan szakavatott módon kalauzol el bennünket, hogy szinte fáj elhagyni azt.
Fekete István: Vuk
5/5
Bevallom töredelmesen, én gyerekként is, és most is a rókáknak szurkoltam minden esetben, nem pedig a simabőrűnek, pedig elvileg én is az vagyok.Azért vannak dolgok, amik nem változnak.
Itt sokkal inkább éreztem, hogy azt hangsúlyozza az író, mennyire szeretnénk mindent a magunkénak tudni, és az irányításunk alá vonni. Pedig tetszik, nem tetszik, mindennek meg van a maga helye, szerepe ezen a világon. Csak lehet, hogy elsőre mi nem látjuk meg benne a hasznot.
Mindenesetre vadász már tuti nem leszek, még ha pályát is kellenne módosítanom, én nem tudnám bántani az állatokat.
Persze, hogy személyes kedvencem Vuk, aki bármikor képes borsot törni az emberek orra alá.
Csak azt sajnáltam, hogy ilyen rovidke történet jutott neki osztályrészül.
Kiadó: Móra
Oldalak száma: 352
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése