4,5/5
Ez volt az a könyv, amit elolvastam, és utána csak ültem az ágyon, és azt mondogattam, hogy: nem, nem, nem. Nyugalom, nem azért mert annyira rosszul sikerült volna, sőt! Éppen ellenkezőleg. A három kötet közül talán ez vitt magával a legjobban, és ebben történt a legtöbb minden. Viszont a vége...nos az engem szíven ütött.
Úgy tűnik, hiába távolították el Subics Mladent a hatalomból, a problémák nem oldódtak meg, így újabb hadjárat indul el a déli területekre. Ennek vezetője lesz Gutkeled Miklós, a seregben pedig helyet kap Lackfi István és Bátor Attila is.
Az új szereplőtől nekem a hátam borsódzott, és egészen biztos, hogy sose szerettem volna ellenfele lenni. Viszont tiszteltem a hűségét, és ahogy bánt az embereivel. Kár, hogy mások felé már nem tudott emberien fordulni.
Lackfi igen kis szerephez jutott most, amit én igen sajnáltam, mert az ő irónikus humora mindig kicsit oldott a feszültségeken, és talán az ő személye áll a legközelebb hozzám. Remélem később ismét színre lép majd.
Na és Bátor Attila. Ő volt az, aki olyan változáson ment át, amitől az állam leesett. Habár végig aszisztáljuk azt a keserves utat, amin lépked, és emiatt értjük is a döntéseit, mégis, legszívesebben becsuktam volna a szemem, hogy ne lássam, mi fog történni vele. A megkeseredettség, és bosszúvágy kettőse nagyon komoly erő, de elveszi az ember józan eszét.
Mindezek mellett azért látjuk azt is, hogy kezd megszilárdulni a hatalom, és komoly változások indulnak meg az országban. Például az új pénz bevezetése, vagy az új pecsét kiállítása (ez csak nekem nem rémlett a tanulmányaimból?). Károly pedig az egész udvarát átköltözteti Visegrádra. Habár az ő életébe is be-bepillantunk néha (ami nem mindig ragyogó), ő most egészen háttérbe szorult, akárcsak a királyné. Pedig mindkettejükről szívesebben olvasnék bővebben, mert úgy érzem, eddig csak a felszínüket kapargattuk a személyiségüknek.
Habár egy pörgős, sokszor komor történetet kapunk, azért vannak vidámabb pillanatai is. Jelen esetben Csepke és Kurta az, akinek ezeket a perceket köszönhetjük. Kifejezetten meglepődtem, merrefelé terelgette az író őket, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak helyt állni majd.
Összességében ez a kötet nagyon tetszett, egy pillanatra sem hagyott nyugtot nekem. A történet viszi magával az embert, néha még akkor is, amikor nem akarjuk tudni, mi felé is rohanunk ilyen fejvesztve. Teszi mindezt úgy, hogy szerethető vagy éppen kellően ellenszenves, mégis emberi alakokkal vesz minket körbe.
Azt hiszem, továbbra is bátran jelenthetem ki, hogy aki a magyar történelem ezen idejéből szeretne olvasnivalót, nyugodtan kezdjen bele ebbe a sorozatba. Már csak azért is, mert lesz még folytatás bőven (ami engem személy szerint megnyugtat, a kérdés már csak az, hova fogom az összes kötetet tenni??)
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése