4/5
Nem olyan egyszerű írni egy ilyen könyvről. Hiszen olyan témát boncolgat, ami alapvetően nem túl boldog. Mindenki a Happy End-jét várja az élettől, a nagy szerelmet, családot, a fehér kerítéses házat kutyával, pónival. De ahogy egyre idősebb lettem, úgy jöttem rá a közvetlen környezetemet figyelve, hogy ez bizony nem is olyan egyszerű dolog.
Nem szakítottam még, és nem is szándékozok ezt tenni a párommal. Szóval jogos a kérdés: Minek olvasok ilyen könyvet? Nos, mert egyrészt sose tudhatja az ember. Jó lenne azt mondani, hogy együtt halunk meg, miután egy boldog és kiegyensúlyozott életet éltünk végig közösen, de erre nem lehet alapozni. Persze, tenni kell érte, de vannak helyzetek, amikor hiába szeretnénk, nem működik már a dolog. És akkor jó lenne, ha nem acsarkodó kutyaként ugranánk egymásnak. Függetlenül attól, hogy van-e már közös gyermek, vagy sem. Mégis csak jó volna barátokként elválni, nem?
Tetszett az, hogy a viszonylag friss kutatási eredményeket is felvázolta nekünk a szerző, ráadásul úgy tálalva, hogy mindenki számára érthető legyen. Persze, mint biológus, én ezeket a részeket is faltam. Ijesztő belegondolni, hogy mennyire függünk a kapcsolatainktól, és milyen valós fizikai-lélektani tüneteink lesznek, ha azokat elveszítjük, vagy csak veszélyeztetve érezzük. Egy újabb eset, amikor az agyunk és a szívünk nem akar egyezségre jutni, mi meg majd szétszakadunk a harcuk közben, és kifordulunk önmagunkból.
Persze, lehet hogy mást nem nyugtat meg az, hogy amit átélünk teljesen normális reakció a szervezetünktől.
Az elképzelést pártolom, hogy próbáljuk meg emberibb módon, egymást nem a földbe döngölve végig csinálni az elválást. Viszont a gyakorlatokat elolvasva arra jutottam, ez az én esetemben maximum csak akkor menne, ha lenne aki megmutatja pontosan hogy is csináljam. Mert túlontúl izgága vagyok az ilyesfajta elmélyedésekhez, és be kell valljam egy csöppet szkeptikus is. Nem mondom, hogy nem lehet megcsinálni így, hiszen sokaknak segített már ez a technika. Nem vagyunk egyformák, és ez nem is baj. Mellesleg az kifejezetten tetszett benne, hogy sok része akkor is alkalmazható, ha nem szakítás közben/után vagyunk, hanem egy kicsit saját magunkra akarunk figyelni, és felfedezni azt, amikben jók vagyunk, vagy mi az, amire tényleg szükségünk van. Mert ezek akkor is fontosak, ha csak szimplán a hétköznapi életben otthon, a munkahelyen akarjuk magunkat jól érezni, és önbizalommal telten fellépni.
Úgy gondolom érdemes elolvasni, mert ártani nem árthat. Engem a biológiai/logikai részről tudott megfogni, és közelebb hozni ezeket a dolgokat, másoknak talán pont a lelki részével tud majd segíteni. És lássuk be, a mai világban bizony nem hátrány, ha képesek vagyunk minden helyzetben önmagunk maradni, fejlődni, az önmagunkba vetetett hitet megtartani és az embertársainkkal szeretetteli kapcsolatot fenttartani.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése