5/5
Mostanában egyre gyakrabban nyúlok vissza a régi nyári olvasmányaimhoz. Ezek egyik alapkönyve volt ez a darab is. Nem tudom, hány nyáron olvastam az ágyon heverve. És sose untam meg. Most évek múlva ismét elvarázsolt. Valamit tudott az író, az biztos.
Kele:
Azért más volt már felnőtt fejjel olvasni ezt a történetet. Azt, ahogyan a Szabadok törvényei összekeverednek a mi, emberi törvényeinkkel. Mennyire más úgy nézni az emberi tevékenységeket, hogy egy idegen szemszögéből követjük azt nyomon, főleg ha az idegen egy teljesen más faj tagja.
Furcsa, és egyben szomorú volt azt látni, hogy milyenné tudunk mi válni, és ennek bemutatásához mennyire egyszerű és mégis érzékletes módszert talált az író.
Vuk:
Tegye fel a kezét az, aki a rókának szurkolt a mese/könyv esetén! Mert én bevallom töredelmesen, minden egyes alkalommal Vuknak és társainak szurkoltam, pedig az ember orra alá törnek borsot. De valahogy már akkor is igazságosnak tartottam a dolgot.
Miért hisszük azt, hogy minden értünk van, mindenhez jogunk van? Ebből ma is komoly problémák adódnak, látszik, hogy nem sokat változtunk.
Csak azt sajnáltam, hogy ez a történet ilyen rövid volt, sokkal tovább is el tudtam volna olvasgatni.
Kiadó: Móra
Oldalak száma: 352
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése