2015. április 30., csütörtök

Csak egy alma...

Emma Woolf: Egy alma per nap - Egy anorexiás vallomása szeretetről és gyógyulásról

5/5

Milyen könnyen alkotunk véleményt a másikról, néha elég rápillantani, és már meg is van a címke, a skatulya. Mert szeretjük rendszerezni a világunkat, ezáltal ismerős lesz, biztonságos. De belegondoltunk már igazán, mi van az adott címke mögött? Hogy nem csak kövér, nem csak anorexiás, gazdag vagy éppen suttyó az illető. Egy egész élet áll mögötte, öröm és gyász, könnyek és mosolyok.



Már régóta szemeztem ezzel a történettel, de csak áprilisban sikerült a könyvtárból hozzájutni. Nem túl vastag, gyorsan lehetne vele haladni. De csak lehetne. Mert a történet, az ember, aki ezen oldalakon hozzánk szól, nem hagyja, meg-megállít, elgondolkodtat.

Mit tudunk mi az anorexiáról? Azon kívül, hogy napjainkban egyre elterjedtebb, és főleg lányokat érint. Pedig ez sokkal, de sokkal több annál, mint hogy szimplán nem szeret enni az illető.

Hányszor hallgattam már én is, hogy csak többet kell ennem, és rögtön hízni fogok. Ez nem így megy. Habár sose jutottam el (hála az istennek) olyan szintig, mint Emma, nagyon sok mindent ismerősnek éreztem az észjárásából. És ez ijesztő. Mondjuk 10 évig nem enni csokit...azt hiszem nálam itt bukik meg a dolog. :D.

Vegyünk egy fiatal, egészséges lányt, akit szeret a családja, szereti a barátja, élvezi az életet. Mi az, ami aztán olyan szintig elromlik, hogy szinte halálra éhezteti magát, és aztán évtizedes harcot kell vívnia egy olyan betegséggel, amely nem csak az életét teszi tönkre egy bizonyos szintig, de még egy olyan bélyeget is a homlokára üt, amivel ellenszenvet, sokszor lenézést vált ki a többi emberből. Ahelyett, hogy segítenénk.

A könyvben Emma felidézi az elmúlt éveket, bepillantást enged a múltjába és jelenébe. Abba, hogy miért döntött úgy, most már ténylegesen felveszi a harcot ezzel a betegséggel, és nem csak úgy tesz, mintha. Végig követhetjük, ahogy apró lépéseket tesz, vagy éppen visszaesik. Mi pedig csak a nézőtérről tudunk neki szurkolni, és reménykedni, hogy végig tudja csinálni.
Ehhez rengeteg bátorság kell. Bátorság ahhoz, hogy kimondja, tényleg beteg, és megfelelő segítséget keressen. Bátorság, hogy egyáltalán megpróbáljon változtatni, és minden probléma ellenére is tovább menjen. És mindezt még meg is osztani másokkal. Csodálom azt az erőt, ami dolgozott benne.

Ez egyike azon könyveknek, amit mindenkinek olvasnia kellene. Azoknak, akik ezzel a betegséggel küzdenek, hogy tudják, nincsenek egyedül, és még ha nehéz is, de kell segítséget kérni. Azoknak, akiknek barátjuk, családtagjuk szenved ebben a betegségben, mert talán kicsit közelebb hozza hozzájuk őt, jobban megértik. Mindent nem fognak, mert néha annyira másként gondolkodnak, amit mi nem fogunk tudni követni. De már a próbálkozás is fontos. És mindenki másnak, aki egyetlen pillantás alatt aggatja azt a címkét egy másik embertársára: anorexiás, és ezzel mindent el is intéz.

Kívánom, hogy sikerüljön neki elérni az álmát.

Kiadó: Kossuth
Oldalak száma: 264

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése