2015. július 18., szombat

Wayward pines trilógia

Blake Crouch: Wayward pines, A pokol kapujában, Az utolsó város

5/5

A könyvről még jóval korábban hallottam, egy másik könyves blogban. Aztán egyre több helyről került elém, főként a belőle készült sorozatnak köszönhetően.
A fülszöveg miatt haboztam sokáig, hogy elolvassam-e. Nem tudtam eldönteni, mire számíthatok, tetszeni fog-e.
Aztán egy napon, nyereményként az ölembe pottyant a teljes sorozat, én pedig neki kezdtem. És aztán le se tudtam tenni.
Be kell látnom, hogy az első pár oldalnál kissé ferde szemmel néztem a történetet. Akárcsak a főszereplő, mi magunk sem tudunk semmit a kis városról, és nem is értjük, mi történik körülöttünk. Követjük az eseményeket, kapkodjuk a fejünket. Aztán sejtetni enged néhány dolgot az író, mi pedig hálásan a kapaszkodónak, rögtön elkezdünk teóriákat gyártani. Az én teóriáim nagy részét megcáfolt a történet, csak egy-két rész igazolódott be, azoknál igen büszke voltam magamra :D.
A legnagyobb problémám igazán az volt, hogy nem tudtam beilleszteni, hogy milyen évet is írunk. Ha ezen más is fenn akad, annak üzenem, kitartás, mindent meg fog érteni. Bízzatok bennem ;).
Nem akarom elspoilerezni a történetet, szóval elég annyi, hogy olyan csavarok vannak benne, de folyamatosan, hogy az ember álla a földön van.

Miközben olvassuk a folytatást, újabb kirakósok kerülnek a helyükre, mi pedig továbbra is figyelemmel követjük a város lakóinak életét.
Itt senki sem teljesen az, akinek hisszük, mindenki tartogat titkokat! Tényleg mindenki. És a felállás folyton változik, néha nem lehet tudni a következő oldalon a hősünk kivel is lesz, és ki ellen.

Az utolsó rész pedig...hab a tortán. Mondjuk az utolsó mondattól kisebb szívrohamot kaptam, de ettől eltekintve úgy tettem le ezt a sorozatot, hogy egy új, és abszolút kedvencet avattam.

Jó stílus, jó történet, izgalmas és váratlan fordulatok. Emellett rengeteg olyan komoly téma merül fel, amin érdemes akár most is elgondolkodni. Meddig tudnánk elmenni az életben maradásért? Vagy azért, hogy miénk legyen az a személy, akit szeretünk? Joga van-e bárkinek is ennyi ember életéről dönteni? Mi a jobb, a tudatlanság, vagy a dolgok teljes ismerete? És még lehetne folytatni a felsorolást.

A szereplők közül a legvégére Ethant kedveltem meg a leginkább, pedig az elején nem igazán dobtam magam hanyatt tőle.
Amit viszont sajnáltam, hogy Ben például nem igazán lett kidolgozva. Pedig mennyi mindent lehetett volna egy gyerek szemén keresztül hozzáadni a történethez. Na persze így sem volt rossz.

Szóval, ha azon gondolkodsz, hogy kellene valami jó kis nyári olvasmány, és szeretsz borzongani, agyalni, és az erőszakot is jól bírod, akkor ez a te könyved.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 288, 332, 302

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése