2016. szeptember 7., szerda

A babaház

M. J. Arlidge: A babaház

4,5/5

Már megint sikerült találni magamnak egy olyan sorozatot, amit a polcomon akarok tudni (lassan megint nem lesz rajta hely). Az író eddig magyarul megjelent művei meggyőztek arról, érdemes figyelemmel követni, és olvasni.

Ruby egy átmulatott éjszaka után egy ismeretlen helyen tér magához. Nem tudja mikor, hogyan került oda. Szép lassan realizálódik benne, hogy valaki akarata ellenére bezárta egy pincébe, és ki tudja, mik a távlati tervei vele.

Na ez az, amit szerintem senki se akar megtapasztalni. Pláne úgy, hogy a saját otthonából viszik el. Azt hihetnénk az egy olyan biztos hely, ahol semmi rossz nem történhet velünk, hiszen az a mi várunk. Ezekután azt hiszem kétszer jobban fogom ellenőrizni a zárakat az ajtón...

A történet szokás szerint megmutatja nekünk mi történik a lánnyal, miközben azt is látjuk, hogy a kissé átalakult rendőrcsapat hogyan halad a nyomozással. Persze ezen a szálon is épp elég izgalom van. Nem elég, hogy az új szereplők némelyike nem éppen a megtestesült angyal, de bizony a felső körökben sincs minden rendben. Nem csodálom mondjuk, hogy Helen alakja ilyen forrongást vált ki egyesekben. Nem kertel, megmondja amit gondol. Ráadásul elég zárkózott, és nem mutatja ki az érzelmeit se könnyen. A megközelíthetetlen, aki akár rátartinak is tűnhet. De mindezek ellenére jól végzi a munkáját. Szóval eléggé ellenszenves volt egyesek áskálódása. Ez már megszálottság, legalább annyira rossz, mint az elkövetőnké. Mert ez is képes lett volna valakinek az életét tönkre tenni, és egy másikat veszélyeztetni. Mindezt mégis miért?


A feszültségkeltéssel ezúttal sem lehet panasz, pörögnek az események, és szinte cseppenként adagolja nekünk az író az információkat. Mi meg rághatjuk a körmünket, meg gyárthatjuk a különféle elméleteket. Igazából ebben az esetben még tippem se volt, ki lehetne a főgonoszunk, így ebből a szempontból is elégedett voltam. Sose szerettem azokat a krimiket, ahol 10 oldal után tudta az ember lánya, hogy ki volt az elkövető.
Talán annyit lehet a történet szemére vetni, hogy annyi szereplő volt mozgatva, hogy nem jutott mindenkire elég idő. Sokkal többet szerettem volna megtudni az új rendőrökről, vagy a már régről ismerős szereplőkről (Charlie).Néhol nagyon gyorsan le lettek zárva a dolgok, de nem lehet minden tökéletes, nem igaz?

A könyvért köszönet illeti a Gabo kiadót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése