2016. október 10., hétfő

A falka

Nick Cutter: A falka

5/5

Na jó, be kell vallanom, hogy először a borító, pontosabban annak a színei fogtak meg. Aztán a fülszöveg is egészen érdekesnek tűnt, bár én egészen másmilyen történetre készültem az alapján. Aztán valami igencsak mást kaptam.

Na nem mintha az rossz lenne, amit végül elolvastam. Sőt! Igazából leesett az állam, azután meg kicsi biológus szívem repesett. Bár közben el-elgondolkodtam azon, ilyen beteg ötlet kinek és hogyan juthat az eszébe? Üldögél otthon a kádban és csak beléhasít az isteni szikra? Na mindegy is. Csak hasítson, amíg ilyen könyveket eredményez.

Szóval az alapötlettől lehidaltam, aztán annak a kivitelezése se volt rossz. Mondjuk félni úgy nem féltem, mint ha egy igazán komoly horror filmet néznék a moziban. Ennek ellenére egy nagyon erős, sötét hangulata volt, egy nap alatt ledaráltam az egészet, mert tudni akartam, mi lesz a vége.

Az egyik legaljasabb dolog, amikor ilyen történetekben gyerekek a főszereplők, mert valahogy belénk van kódolva, hogy őket mindenáron meg kell menteni. Nem helyes, ha fiatalok halnak meg. Ez az írót nem nagyon zavarta. Nagyon jól játszott azzal, hogy a csapattagok még ilyen fiatalok, és hogy hogyan élik meg ezt a szituációt.

Mindegyik srác olyan, akivel akár mi is találkozhattunk, vagy találkozunk mindennap. Na jó, majdnem. Azért ritkán szokásom szociopatákkal haverkodni, bár ki tudja. Lehet csak nem tűnik fel (ez egy olyan gondolat, amit inkább nem is viszek tovább...).

Így a bejegyzés közepén jöttem rá, hogy innentől kezdve bármit írnék is, az hatalmas spoiler lenne. Szóval hanyagolom. Helyette csak röviden:

Nagyon erős, magával ragadó történet. Nem mondom, hogy aludni nem tudunk tőle, de néhol biztos, hogy megállásra késztet, mert kegyetlen. Talán mert tényleg eltudod képzelni, hogy ez megtörténhet. Ha nem veled, de mondjuk a gyerekeddel. (Jó, ha logikusan végig gondolod, rájössz, hogy erre azért elég kicsi az esély, de hidd el nekem, olvasás közben marhára nem így fogod gondolni.) Naturalisztikus és morbid ahogyan mindent leír és részletez, szóval ne előtte ebédelj, vagy legyen erős a gyomrod. A vége pedig...sejtettem, hogy nem lesz teljesen pozitív a kicsengése, de ez...ez azért kiakasztott. Nem tudom milyen az író stílusa, mert ez volt az első könyv amit olvastam tőle, de ha ez lesz rá jellemző, akkor fel kell kötni a gatyamadzagot.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 400

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése