4/5
"Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.
Victora Schwab (Viszály, Egy sötétebb mágia) New York Times sikerlista-vezető regénye a sötét hangulatú Verity szörnyei duológia első kötete."
A könyvet a borítója miatt már korábban kinéztem magamnak. Aztán a könyvhéten (amire sok év kihagyása után ismét kinéztem, és természetesen nem is távoztam onnan üres kézzel...) úgy döntöttem kipróbálom ezeket a könyves meglepetés dobozokat. Az egyik pont ezt a könyvet tartalmazta, meg még egy csomó jópofa dolgot hozzá :).
Ahhoz képest, hogy kifejezetten tetszett az alapötlet nagyon lassan haladtam vele, de néha meg rákattantam és felét elolvastam. Épp ilyen hullámzó volt a viszonyom a történettel is. Mert megfogott az elképzelés, hogy az embereket a tetteik nyomán keletkező szörnyek bármikor utolérhetik. (Rögtön megfontolnánk minden lépésünk következményét :D) És az is teljesen elfogadható volt számomra, hogy ahogyan az már lenni szokott, az emberek szeretnének mégis úgy élni bármit megtehessenek, és biztonságban legyenek. És ezért még fizetni is képesek. Na de mi van akkor, ha nincs rá lehetőséged, hogy megfizesd az árát ennek a biztonságnak?
A szereplők közül meglepő módon August és Ilsa volt az, aki rögtön szimpatikus volt. Az egyikük azzal, hogy megpróbált más lenni minden áron (ismerős érzés) és ahogy látta a világot. A másikuk azzal a csendes bölcsességgel, amit egyszer szeretnék én is a magaménak tudni. A "család" többi tagja vagy ellenszenves volt, vagy egyszerűen annyira háttérbe szorult, hogy nem váltott ki belőlem semmiféle érzelmet. Aztán a folytatások során ki tudja még, hogy fog ez változni.
Kate viszont kifejezetten idegesített. A végére egészen összecsiszolódtunk ugyan, de az elején párszor éreztem a késztetést, hogy 1: megcsapkodjam valami nehéz tárggyal, 2, kivágjam az ablakon a könyvet, 3, elkezdjek sikítozni (az utóbbit lakótársaim érdekében hanyagoltam).
Az az idegesítően elkényeztetett kis pi...a, ugyebár. Csak az enyhített a képen, hogy tudtam, ő is egy olyan képnek próbál meg megfelelni, amit mások, sőt még inkább saját maga állított magának. Na az ilyesmit szinte lehetetlen megugrani. És nagyon sokáig tart, amíg az ember rájön, hol hibázott. Már ha rájön. A végére úgy tűnt számomra, Kate is elindult ezen az úton, úgyhogy őt is több érdeklődéssel fogom követni a későbbiek folyamán. Még akármi is lehet belőle, remélem nem fog csalódást okozni.
A háttér, amelyben az események játszódnak, akár a mai világunk is lehetne, bár érzésem szerint ha ez itt következne be, egyszerre annyi szörny özönlené el a bolygót, hogy esélyünk se maradna a túlélésre :D. Van mit ledolgoznunk ugyebár.
Emellett azért vannak elgondolkodtató kérdések is. Mit vagy hajlandó feláldozni azért, hogy mások elfogadjanak? Mi a fontosabb, az hogy mások elfogadnak, vagy hogy saját magad elfogadod-e magad? Miről ismerszik fel az igazi szörny? És még ehhez hasonló kérdések zakatoltak a fejemben a végére. Ha most a jelenlegi helyzetemből gondolok vissza erre az olvasmányra, tulajdonképpen most sok kérdésre nekem is meg kell találnom a válaszom (lehet akkor többet kellett volna ezen gondolkodni :D).
Azért egyszer meghallgatnám August hegedűjátékát és Ilsa énekét. Talán még akkor is, ha az volna az utolsó zene, amit hallanék.
Szóval tetszett, meglepetésemre sokkal többet adott annál, hogy csak pár napig szórakoztatott volna. Úgyhogy kénytelen leszek levadászni a folytatást is, ha lesz :D
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 400
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.
Victora Schwab (Viszály, Egy sötétebb mágia) New York Times sikerlista-vezető regénye a sötét hangulatú Verity szörnyei duológia első kötete."
A könyvet a borítója miatt már korábban kinéztem magamnak. Aztán a könyvhéten (amire sok év kihagyása után ismét kinéztem, és természetesen nem is távoztam onnan üres kézzel...) úgy döntöttem kipróbálom ezeket a könyves meglepetés dobozokat. Az egyik pont ezt a könyvet tartalmazta, meg még egy csomó jópofa dolgot hozzá :).
Ahhoz képest, hogy kifejezetten tetszett az alapötlet nagyon lassan haladtam vele, de néha meg rákattantam és felét elolvastam. Épp ilyen hullámzó volt a viszonyom a történettel is. Mert megfogott az elképzelés, hogy az embereket a tetteik nyomán keletkező szörnyek bármikor utolérhetik. (Rögtön megfontolnánk minden lépésünk következményét :D) És az is teljesen elfogadható volt számomra, hogy ahogyan az már lenni szokott, az emberek szeretnének mégis úgy élni bármit megtehessenek, és biztonságban legyenek. És ezért még fizetni is képesek. Na de mi van akkor, ha nincs rá lehetőséged, hogy megfizesd az árát ennek a biztonságnak?
A szereplők közül meglepő módon August és Ilsa volt az, aki rögtön szimpatikus volt. Az egyikük azzal, hogy megpróbált más lenni minden áron (ismerős érzés) és ahogy látta a világot. A másikuk azzal a csendes bölcsességgel, amit egyszer szeretnék én is a magaménak tudni. A "család" többi tagja vagy ellenszenves volt, vagy egyszerűen annyira háttérbe szorult, hogy nem váltott ki belőlem semmiféle érzelmet. Aztán a folytatások során ki tudja még, hogy fog ez változni.
Kate viszont kifejezetten idegesített. A végére egészen összecsiszolódtunk ugyan, de az elején párszor éreztem a késztetést, hogy 1: megcsapkodjam valami nehéz tárggyal, 2, kivágjam az ablakon a könyvet, 3, elkezdjek sikítozni (az utóbbit lakótársaim érdekében hanyagoltam).
Az az idegesítően elkényeztetett kis pi...a, ugyebár. Csak az enyhített a képen, hogy tudtam, ő is egy olyan képnek próbál meg megfelelni, amit mások, sőt még inkább saját maga állított magának. Na az ilyesmit szinte lehetetlen megugrani. És nagyon sokáig tart, amíg az ember rájön, hol hibázott. Már ha rájön. A végére úgy tűnt számomra, Kate is elindult ezen az úton, úgyhogy őt is több érdeklődéssel fogom követni a későbbiek folyamán. Még akármi is lehet belőle, remélem nem fog csalódást okozni.
A háttér, amelyben az események játszódnak, akár a mai világunk is lehetne, bár érzésem szerint ha ez itt következne be, egyszerre annyi szörny özönlené el a bolygót, hogy esélyünk se maradna a túlélésre :D. Van mit ledolgoznunk ugyebár.
Emellett azért vannak elgondolkodtató kérdések is. Mit vagy hajlandó feláldozni azért, hogy mások elfogadjanak? Mi a fontosabb, az hogy mások elfogadnak, vagy hogy saját magad elfogadod-e magad? Miről ismerszik fel az igazi szörny? És még ehhez hasonló kérdések zakatoltak a fejemben a végére. Ha most a jelenlegi helyzetemből gondolok vissza erre az olvasmányra, tulajdonképpen most sok kérdésre nekem is meg kell találnom a válaszom (lehet akkor többet kellett volna ezen gondolkodni :D).
Azért egyszer meghallgatnám August hegedűjátékát és Ilsa énekét. Talán még akkor is, ha az volna az utolsó zene, amit hallanék.
Szóval tetszett, meglepetésemre sokkal többet adott annál, hogy csak pár napig szórakoztatott volna. Úgyhogy kénytelen leszek levadászni a folytatást is, ha lesz :D
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 400
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése