4/5
"Minden utazás
egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai
között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az
olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan
jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek?
Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."
Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni.
Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.
A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja."
Kedvelem az ázsiai kultúrát, és amúgy is szeretek új helyekkel ismerkedni(igaz főleg könyvekben). Az utóbbi években pedig azt is kíváncsian követem nyomon, hogy érzik magukat azon honfitársaim, akik hosszabb időre külföldre mentek dolgozni/tanulni/élni. A mi tágabb családunkban is volt/van rá példa, és érdekes volt hallgatni az élményeiket. Úgy gondoltam, hogy ebben a könyvben egyszerre találhatom meg mindkét részt, a kérdés az volt, vajon hogyan is fogják ezt tálalni?
Az elején kicsit szoknom kellett az író gondolatmenetét, néha meglepő volt egy-egy ugrása, mert térben és időben egyaránt váltottunk. Ám ahogy haladtam előre az oldalakkal, sikerült felvennem a ritmust és megtalálnom a logikát, ami alapján a visszaemlékezéseket egyetlen láncolattá fűzte.
Kifejezetten tetszett, hogy nem csak az utóbbi pár évébe kapunk betekintést, hanem teljesen őszintén a gyerekkorától kezdve láthatjuk hogyan fejlődött, milyen döntéseket hozott, milyen hatások érték. Nem lepődtem meg így aztán, hogy nem tudott sokáig egy helyen maradni és világot szeretett volna látni. Őszintén szólva irigyeltem a bátorságáért, hogy belemert vágni ezekbe az utakba. Én sokkal jobban szeretem a megszokott világomat és bár kíváncsi vagyok új helyekre, más emberekre, nagyon félek az ismeretlentől. Ez bizony komoly visszatartó erő. Igaz, az utóbbi időszakban ezen is igyekszem változtatni, így kifejezetten érdekes volt egy tőlem eléggé eltérő jellemvonásokkal rendelkező ember életét/emlékeit/világlátását olvasgatni.
Épp ezért meglepődtem, hányszor találtam olyan gondolatot, amit a saját jelenlegi élethelyzetemre is ki tudok vetíteni, és hasznosítani is. Őszintén szólva ezt nem gondoltam volna. Hálával tartozom mind az írónak, mind a kiadónak, hogy ez a könyv pont most talált meg, mert szükségem volt rá.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy most összekapom minden cuccom és neki vágok a nagy világnak, de kicsit segített olyan görcsöknek a kioldásában, amik már régóta bennem vannak. Talán emiatt kevésbé leszek kétségbeesett és elveszett, amikor majd először megyek külföldi konferenciára (vészesen közeleg ez a dátum).
Nagyon tetszett, hogy habár sok rész tényleg Kínával foglalkozik, bőven kalauzol minket az író más országok felé is. Így kicsit mi is világlátott emberek leszünk, még ha csak a könyv olvasása erejéig is.
A diplomataként megélt emlékek is érdekesek voltak, (a hegytetőn, zuhogó esőben és sártengerben kereket cserélős sztorit mai napig látom lelki szemeim előtt) mégis, a tanácsadói munkája sokkal jobban foglalkoztatott. Talán azért, mert az aztán végleg távol áll tőlem, de így legalább ebbe is bepillantást nyerhettem. Az biztos, azt az életformát én nem tudnám huzamosabb ideig csinálni, de egy-két napra kipróbálnám azért :D.
Ez a könyv azt hiszem mindenki számára hordoz érdekes, izgalmas részeket. Ha érzed, hogy buzog benned a felfedezés vágya, vagy az utazás iránt érzel szerelmet, akkor azért. Ha pont ellenkezőleg, inkább otthon ülő típus vagy, akkor meg azért, mert közelebb hoz olyan helyeket és embereket, gondolatokat, amik talán másként nem találnának meg.
Ha egyetértesz azokkal, akik külföldön próbálnak szerencsét, vagy ha ellenzed ezt. Azt gondolom, mindig érdemes meghallgatni a másik oldalt is, lehet hogy nem győz meg, de ha máshoz nem is, az elfogadáshoz közelebb vihet. Szerintem veszélyes dolog úgy véleményt alkotni, hogyha csak egy nagyon kis részét ismerjük az adott helyzetnek, és más szemszöge csak adhat nekünk.
Gábor sem nézi le azt, (én legalábbis sosem éreztem ezt az olvasás közben) aki más véleményen van. Ő csak bemutatja ő hogyan látja a dolgokat. Hogy mi ezt elfogadjuk/befogadjuk-e azt ránk bízza.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.
Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."
Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni.
Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.
A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja."
Kedvelem az ázsiai kultúrát, és amúgy is szeretek új helyekkel ismerkedni(igaz főleg könyvekben). Az utóbbi években pedig azt is kíváncsian követem nyomon, hogy érzik magukat azon honfitársaim, akik hosszabb időre külföldre mentek dolgozni/tanulni/élni. A mi tágabb családunkban is volt/van rá példa, és érdekes volt hallgatni az élményeiket. Úgy gondoltam, hogy ebben a könyvben egyszerre találhatom meg mindkét részt, a kérdés az volt, vajon hogyan is fogják ezt tálalni?
Az elején kicsit szoknom kellett az író gondolatmenetét, néha meglepő volt egy-egy ugrása, mert térben és időben egyaránt váltottunk. Ám ahogy haladtam előre az oldalakkal, sikerült felvennem a ritmust és megtalálnom a logikát, ami alapján a visszaemlékezéseket egyetlen láncolattá fűzte.
Kifejezetten tetszett, hogy nem csak az utóbbi pár évébe kapunk betekintést, hanem teljesen őszintén a gyerekkorától kezdve láthatjuk hogyan fejlődött, milyen döntéseket hozott, milyen hatások érték. Nem lepődtem meg így aztán, hogy nem tudott sokáig egy helyen maradni és világot szeretett volna látni. Őszintén szólva irigyeltem a bátorságáért, hogy belemert vágni ezekbe az utakba. Én sokkal jobban szeretem a megszokott világomat és bár kíváncsi vagyok új helyekre, más emberekre, nagyon félek az ismeretlentől. Ez bizony komoly visszatartó erő. Igaz, az utóbbi időszakban ezen is igyekszem változtatni, így kifejezetten érdekes volt egy tőlem eléggé eltérő jellemvonásokkal rendelkező ember életét/emlékeit/világlátását olvasgatni.
Épp ezért meglepődtem, hányszor találtam olyan gondolatot, amit a saját jelenlegi élethelyzetemre is ki tudok vetíteni, és hasznosítani is. Őszintén szólva ezt nem gondoltam volna. Hálával tartozom mind az írónak, mind a kiadónak, hogy ez a könyv pont most talált meg, mert szükségem volt rá.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy most összekapom minden cuccom és neki vágok a nagy világnak, de kicsit segített olyan görcsöknek a kioldásában, amik már régóta bennem vannak. Talán emiatt kevésbé leszek kétségbeesett és elveszett, amikor majd először megyek külföldi konferenciára (vészesen közeleg ez a dátum).
Nagyon tetszett, hogy habár sok rész tényleg Kínával foglalkozik, bőven kalauzol minket az író más országok felé is. Így kicsit mi is világlátott emberek leszünk, még ha csak a könyv olvasása erejéig is.
A diplomataként megélt emlékek is érdekesek voltak, (a hegytetőn, zuhogó esőben és sártengerben kereket cserélős sztorit mai napig látom lelki szemeim előtt) mégis, a tanácsadói munkája sokkal jobban foglalkoztatott. Talán azért, mert az aztán végleg távol áll tőlem, de így legalább ebbe is bepillantást nyerhettem. Az biztos, azt az életformát én nem tudnám huzamosabb ideig csinálni, de egy-két napra kipróbálnám azért :D.
Ez a könyv azt hiszem mindenki számára hordoz érdekes, izgalmas részeket. Ha érzed, hogy buzog benned a felfedezés vágya, vagy az utazás iránt érzel szerelmet, akkor azért. Ha pont ellenkezőleg, inkább otthon ülő típus vagy, akkor meg azért, mert közelebb hoz olyan helyeket és embereket, gondolatokat, amik talán másként nem találnának meg.
Ha egyetértesz azokkal, akik külföldön próbálnak szerencsét, vagy ha ellenzed ezt. Azt gondolom, mindig érdemes meghallgatni a másik oldalt is, lehet hogy nem győz meg, de ha máshoz nem is, az elfogadáshoz közelebb vihet. Szerintem veszélyes dolog úgy véleményt alkotni, hogyha csak egy nagyon kis részét ismerjük az adott helyzetnek, és más szemszöge csak adhat nekünk.
Gábor sem nézi le azt, (én legalábbis sosem éreztem ezt az olvasás közben) aki más véleményen van. Ő csak bemutatja ő hogyan látja a dolgokat. Hogy mi ezt elfogadjuk/befogadjuk-e azt ránk bízza.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése