2019. március 27., szerda

A papírmágus

Charlie N. Holmberg: A papírmágus

4/5

"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."


Már jó ideje szemezek a trilógiával, egyrészt a gyönyörű és figyelemfelkeltő borító, másrészt mert az ígéretes fülszöveg szirén énekét hallottam. De eleddig nem tudtam időt keríteni rá. Ám hála a lopott húsz perceknek a munkaidőmből (jó, igazából épp arra vártam, hogy leteljen az inkubáció, de valamivel el kell ütni ezt az időt is) sikerült végre elolvasnom az első kötetet.



Az alapötlet és ennek a világnak a (sajnálatosan rövid) bemutatása engem le vett a lábamról. Kifejezetten érdekes, és őszintén elgondolkoztatott, én vajon a mágia melyik ágával foglalkoznék szívesen egy életen át? (A leírtak alapján a papírmágia se lenne ellenemre :D).
Viszont tényleg csak bepillantást nyerünk ebbe az új rendszerbe, és ebben a kötetben csak egy másik csoportját ismerjük meg a mágusoknak. Úgyhogy nagyon remélem, hogy a folytatásokban ennél többet kapunk, mert ha csak ennyi marad, az kevés lesz, hiába a jó ötlet.

A történet elég in medias res, úgyhogy az elején kicsit elveszettnek éreztem magam. Nem könnyített a helyzetemen Ceony sem, akinek körülbelül minden mozdulata idegesített. Ez hála az istennek jelentősen finomodott a történet végére, de még így sem tudtam igazán megkedvelni. Van benne valami, ami idegesít, de még én magam sem jöttem rá, mi az. Valahogy olyan hiteltelen.
Ellentétben Thane alakjával, aki nagy kedvencem lett. (Ide nekem egy ilyen mestert!) Titokzatos, intelligens, kedves (a maga módján persze), kicsit bogaras. (Lehet, hogy nekem van fura ízlésem?)
Öröm volt a legtöbb részt olvasni, ahol ő is jelen volt, és természetes, hogy rá és a múltjára épp olyan kíváncsi voltam, mint Ceony. Legalább egy közös vonásunk legyen :D.
A kettejük között kialakuló kapcsolat viszont...megint olyan fals volt. Érted az eszeddel, miért jut el oda, ahova, de valahogy még sem érzed igaznak. Remélem később ez még változni fog, mert gondolom kettejükre épül a sorozat nagy részt.

Érdekes módja/helyszíne volt a harcnak, nekem tetszett. Ötletes, és mindig tartogatott némi izgalmat, ám kicsit gyorsnak éreztem a lezárását.

Összességében tetszett, jobban, mint gondoltam, de volt néhány negatív pontja. Ennek ellenére is szórakoztató volt elmerülni ebben a világban, és remélem a folytatás már csak jobb lesz.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 232

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése