5/5
Mindenkinek mesélnek a nagyszülei. Olyan világot mutatnak meg így nekünk, melyet mi talán elképzelni sem tudunk. Sokszor varázslatosnak érezzük ezeket a történeteket. Ám eljön az a pillanat, amikor elkezdünk kételkedni némely mese igazságtartalmában. És amint ez megtörténik, fel is növünk egy kicsit, hiszen egy varázslatos világnak fordítunk ekkor hátat.
Ez történik Jacob-bal is, akinek nagyapja csodálatos képességű gyermekekről mesél, és a velük töltött időről az otthonban. Kezdetben Jacob is örömmel hallgatja ezeket a történeteket, és nézegeti a képeket, melyeket megmutatnak neki, míg végül egy nap eljön a pillanat, amikor kijelenti nem hisz a mesékben.
Ezek után hétköznapi életet él, egészen addig a napig, amíg nagyapja meg nem hall a karjai között. Az a perc megváltoztatta az életét...
Mindenki szeretne különleges lenni, pedig nem gondol bele hogy másnak lenni egyszerre lehet áldás és átok. Mert az ember nem tűri a különbözőséget, hiába is hirdeti az egyenlőséget. Félnek attól, ami különbözik tőlük, amit nem értenek. Ennek ellenére gyerekként szerintem mindenki elképzelte, milyen lenne ha olyan képességekkel rendelkeznének, amivel mások nem. Így tettem én is régen. Aztán felnőttem. Ám mostanában sorra kerülnek a kezeim közé olyan könyvek, melyek a gyermekkorba visznek vissza. Kicsit ez is ilyen volt számomra. Bár a hangulat kicsit borongósabb, szomorkásabb, mint egy gyerekmesénél lenne. Mégis, ahogy követtem Jacob-ot a hurokba, és megismertem a láthatatlan fiút, vagy a levitálni tudó lányt, megint kislánynak éreztem magam, aki egy mesét hallgat. Itt is megvannak a gonosz szörnyek, és jók. Bár hogy kigyőz, egyelőre nem tudjuk meg.
A képekkel, és a leírásokkal egy nagyon sajátos hangulat kel életre, és érinti meg az olvasót, ha hagyja. Ezt kifejezetten ötletesnek tartottam. Mert egy képet nézve az olvasó fantáziája maga is szárnyra kaphat. A szereplők személyisége azonban nem mindenkinél lett kibontva, és ezt kicsit hiányoltam. Nagyon arra a 2-3 emberre koncentrált, a többieket csak érintette, pedig némelyik egészen fontos szerepet is kapott.
Néha elgondolkodtam, vajon én képes lennék-e ilyen életet élni, és nem tudom. Azt pedig pláne nem, hogy ha felteszik a kérdést, maradnék-e.
Nekem tetszett, bár nem teljesen olyan volt, mint képzeltem. Azt hiszem az sokat segít, ha nem indulunk neki konkrét elvárásokkal. Csak hagyjuk, hogy elkapjon a sodrása.
Kiadó: Kossuth kiadó
Oldalak száma: 340
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése