5/5
Az első kötet után eme folytatás sem tartogatott kevesebb meglepetést. Westeros birodalma lángba és vérbe borul a harcok következtében, melyeket a 4 király vív a trónért. Mindeközben a mesterek megegyeznek abban, hogy a hosszú nyár a végére ért, és jön a tél, ám a falvak, városok lakói sokkal inkább a túléléssel vannak elfoglalva (és ki tudná ezt a szemükre vetni), mint sem a termény betakarítással, és tartalékolással.
Mindezek mellett a vasemberek a tengeren keresztül okoznak bajt, és a Fal mögött nem várt ellenség nyitogatja szemeit...egyszóval a helyzet cseppet sem rózsás, ám ezt az urak nem akarják észre venni.
Itt is a már jól megszokott egy fejezet-egy szereplő szemszöge felállás van, azonban újdonság az, hogy a megszólaló szereplők sora két új taggal bővült: Davos-sal, a hagymalovaggal (ex csempész), akin keresztül Stannis Baratheon életébe nyerünk bepillantást. Őszintén szólva Stannis nekem cseppet sem szimpatikus. A maga hajlíthatatlanságával, ami akár bizonyos mértékig erény is lehetne...ám Stannis ezt túlzásba viszi. Mindent képes lenne feláldozni azért, hogy övé legyen a korona, de megéri-e azt az árat az uralkodás? Davos ellenben tetszik. Őszinte, nem hallgatja el az igazságot, és nem felejti el a múltját. Ellentétben fiacskáival. A második új szereplő Theon, tőle sem vagyok elájulva. Elárulja azokat, akik bíztak benne, de közel sem az már, akinek képzeli magát...egy felfuvalkodott kis pukkancs. Akkor már inkább a nővére.
A régi szereplők közül vannak, akiket nem egészen tudok hova rakni, ilyen például Daenerys, vagy Sansa. Tyrion-t egyelőre óvatoson figyelem, mert messzemenőkig ő a legbarátságosabb, és legigazságosabb Lannister, de azért mégiscsak egy oroszlán.
Továbbra is elképeszt az a könnyedség, ahogy a szálakat mozgatja az író, méghozzá egyszerre, és egyre újabb és újabb szálakat villantva fel az olvasó előtt. Lassan világosodik meg előttünk is a minta, de mindig csak egy kis részlete, távol állunk a teljestől.
Ismét olyan érzelmeken játszott velem, amit csak a kifejezetten jó könyvek tesznek. Hol dühös voltam, és legszívesebben törtem-zúztam volna, máskor csak dermedten olvastam a történéseket. Árulások újabb sora, és egyre erősödő varázslat szövődik össze, miközben a ravaszság és az erő küzd egymással.
Nem tudom, ki kerül ki győztesen a legvégén, de ennyi felesleges halál után azt tudom, ki az, akit én nem szeretnék a trónon tudni.
Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 974
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése