2012. április 30., hétfő

Gyermek szemmel a világ

Podmaiczky Szilárd: Kisgyerekek emlékiratai
5/5

Vonzom a szomorú, megrázó témájú könyveket. Ez is egy ilyen.
A könyvben novellákat találhatunk. Ami közös bennük, azok a történetek elbeszélői. mindegyik novellát egy-egy gyermek "meséli el". A legtöbbje szomorú, elkeserítő, csak elvétve akad egy-egy vidám.

Vajon mi történik azokkal a gyerekekkel, akik eltűnnek, és nyomuk sem marad? Hiába keresi őket a család, a rendőrség, hiába a különféle fényképes felhívások.
Milyen lehet azoknak a gyerekeknek az élete, akik édesanyja éjjelente kint áll az utcán, vagy épp haza viszi a kuncsaftjait?
Akiknek nincsenek szüleik, csak egy távoli hozzátartozó?
Vagy vannak éppen szülei, de nem éppen a minta szülők példái?

Ezeket a gondolatokat, kérdéseket vette alapul az író, és mindegyik kérdés köré szőtt egy történetet. Ami akár igaz is lehet. Ki tudná megmondani azt biztosra, hogy valahol az országban, vagy a világban nincs egy olyan gyermek, akinek az élete ne olyan lenne, mint egy-egy ilyen történet? Nem túl vidám gondolat, igaz?

Hogy mi lehet a könyv célja? Hiszen mondhatnánk azt is, hogy milyen "beteg" elme képes ilyeneket kitalálni, és leírni. És egyesek ezt kiadják, sőt el is olvassák!
De nem hiszem, hogy csak a megbotránkoztatás lett volna a cél. Inkább a figyelem felhívás. Hogy ez egy beteg világ, ahol igenis történnek szörnyű dolgok. Néha csak figyelmetlenségből, hirtelen felindulásból, máskor előre megtervezetten. És a védtelenek, a kicsik, a gyengék, akik nem képesek magukat megvédeni. Talán még csak beszélni sem tudnak, nem hogy ellenállni.

Ők a jövő. A mi jövőnk, az ő jövőjük, a ti jövőtök. És amikor őket bántják, vagy netalán pusztítják, akkor a jövőt bántják és pusztítják.
Csak egy kis odafigyelés kellene, megértés, szeretet. Mert mindenki élete lehet nehéz, de a bajt, a gondot nem máson kellene leverni, hiszen ő semmiről sem tehet.

Jó volna hinni abban, hogy lesz idő, amikor ez a könyv tényleg csak egy kitalációnak fog tűnni. Mert nem lesz olyan hely, ahol ilyen dolgok történhetnének. Addig magunkba kellene nézni. Aztán a gyerekeinkre.

Kiadó: Podmaniczky Művészeti Alapítvány
Oldalak száma: 206

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése