Top5

 

A mai top5 azokról a könyvekről fog szólni, amik megráztak, és még sokáig merengtem rajtuk. Nem egyszer kérdezték már tőlem minek olvasok ilyen szomorú könyveket, amikor magamtól is hajlamos vagyok arra, hogy borúsan lássam a világot. Talán pont ezért. Hogy rájöjjek, vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élő emberek, nehezebb sorsok. Hogy valamilyen szintig hálát érezzek azért, amim van: egészség, család, barátok, szerelem. Mert mások talán ezekben hiányt szenvednek...

1. Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Tinédzser lehettem, amikor ezt a könyvet ajándékba kaptam keresztanyámtól. Egy nap alatt elolvastam.
A történetet egy kislány, Annemarie Johansen meséli el. 1943-at írunk, helyszín Dánia. Az itt élő zsidókat elkezdik összegyűjteni, ezért a család a lány barátnőjét befogadja, a család tagja lesz a külvilág felé...
Megtapasztaljuk, milyen is az, amikor összefognak az emberek, hogy segítsenek másokon, és hogy bizony egy-egy gyermek is mennyi mindent tehet.

2. Schirin Bogner: Száz évig élni
Oké...bevallom én hipochonder vagyok, ergo 2 másodperc alatt bármilyen betegség szimptomáját megtalálom magamon. :D, de általában ilyen hamar fel is nevetek, és tovább lépek. Ennek ellenére, vagy épp ezért (mert a félelmet le kell győzni ugyebár) mindig is érdekeltek a különféle betegségekkel kapcsolatos könyvek. Illetve imádom az önéletrajzokat. Így került fel a rendelési listámra ez a könyv is. A főszereplője egy lány, aki még születése előtt elkapta édesanyjától HIV fertőzést. Szüleit korán elveszíti, nagyanyja az, aki neveli. A kicsi elhatározza, hogy betegség ide, betegség oda, ő bizony 100 évig fog élni. Ám ahogy haladunk előre az időben, és egyre idősebb lesz, már nem is látja annyira vonzónak ezt a lehetőséget...

 3. Torey Hayden: Egy gyerek:
Volt egy időszak, amikor kacérkodtam a gondolattal, hogy pszichológus lesz belőlem. Nem lett, mert azóta rájöttem, túl rézékeny vagyok ahhoz, hogy mások bajait hallgassam hosszú éveken keresztül, és objektív tudjak maradni, vagy ne őrüljek meg. De az érdeklődésem azért teljesen nem múlt el, így figyeltem fel erre a könyvre. Torey problémás gyerekekkel foglalkozik, saját kis osztálya van. Ide érkezik egy 6 éves lány, aki felgyújtotta egy 3 éves fiú társát. Vajon mi lehet egy ilyen gyermek gondolataiban, életében? Mi mozgathatja, és van-e lehetősége arra, hogy segítséget kapjon?

4. Delphine de Vigan: No és Én:
A könyv recipéldányként talált rám. Ha nem én keresem, vonzom a szomorú történeteket O.o
Lou 13 éves lány, és egy iskolai feladat miatt ismerkedik össze egy másik lánnyal, a hajléktalan, 18 éves No-val. Hozzájuk csatlakozik még Lucas a 17 éves fiú is. Hárman próbálnak meg kiutat lelni egy olyan ördögi körből, melybe a hajléktalan emberek kerülnek. Van-e erre remény? És elég ereje van a változtatáshoz 3 gyereknek?

5. Dr. Gergelyné Dr. Tóth Éva: Szasz
Ismét egy betegségről szóló könyv. Szandra 17 éves volt, amikor felfedezték nála a rák egy különleges, és nehezen gyógyítható fajtáját. Ez a könyv neki állít emléket, a küzdelmének, a jobb és rosszabb pillanatainak. Nah, ez olyan könyv volt, hogy a végén sírva fakadtam. Pedig életemben jó pár könyvet olvastam, és max 3-4 volt olyan, ami megríkatott. Ez egyike ezeknek.

Hm, most hogy nézem, mindegyik könyv hőse egy lány. Talán nem is véletlen.