4/5
"Tory Brennan vérében pezseg a kalandvágy. Nem csoda, hiszen a világhírű törvényszéki antropológus, Temperance Brennan unokahúga.
Tory és tudóspalánta barátai, Ben, Hi és Shelton Dél-Karolina egyik félreeső szigetén élnek, de szabadidejükben a Loggerhead-sziget mocsaraiban és a LIRI Kutatóintézet épülete körül ólálkodnak.
Amikor az intézet titkos laboratóriumából kiszabadítanak egy tudományos kísérletekre használt farkaskutyakölyköt, megfertőződnek a kutya-parvovírus egy kísérleti törzsével.
A titokzatos fertőzés örökre megváltoztatja a négy fiatal DNS-ét és életét. Már nem csak barátok – egy falkába tartoznak. Veszélyesek. Fertőzöttek. A fiatalok tudományos kíváncsiságukat és újdonsült adottságaikat felhasználva egy hidegvérű gyilkos nyomába erednek. A kérdés csak az, hogy képesek-e addig életben maradni, amíg elkapják a kegyetlen ismeretlent."
Szintén egy olyan könyvet sikerült végre kézbe kaparintani, amit már régen kiszemeltem magamnak. Szeretem, amikor a biológia és egyéb más tudományok belekerülnek a történetbe, főleg ha hitelesen van megírva. És az antropológia is vonzotta a figyelmemet, bár tény ami tény, hogy ebből nem túl sokat kapunk.
Maga a borító figyelemfelkeltő, ez volt az első ami megfogott (és kék! hatalmas plusz pont érte), ráadásul összhangban van a történettel is.
Még mielőtt nagyon belemennék, előre is leszögezem, összességében tetszett a könyv, viszont voltak dolgok, amik miatt nem lett kedvenc.
Az első, ami igazán zavart, azok a szereplők, pontosabban a koruk és a viselkedésük. 14-15 éves gyerekekről beszélünk. Egy viszonylag normális világban, ergo se különleges kiképzésük nem volt, sem az élet nem kényszerítette rá őket, hogy azt tegyék, amit tettek. Mert ugyan ebben a korban tényleg könnyű unatkozni, és szeretjük a kihívásokat, na meg borzolni a felnőttek idegeit, mert mi úgyis jobban tudjuk. Rémlik még a dolog. De nekem senki nem tudja megmagyarázni azt, hogy miért kell betörni egy laboratóriumba, meg kb. 100 másik helyre. Vagy épp csontvázat kiásni. Már a felénél felnőttért sikítottam volna, és nem csak azért, mert nyuszi lennék. Mindenesetre nekem ennyi idősen egészen másfajta hobbijaim voltak, az biztos.
Aztán ott van, hogy nekik mindig minden sikerül. Nem kapják el őket egy betörésnél sem. Pont rájönnek a megoldásra. Pont ott lesznek az elveszettnek hitt dolgok...értem én, hogy legtöbbjük nagy koponya gyereke, de nah. Vagy hogy simán elintéznek egy ujjlenyomat kérdezést. Yep. Én is puszipajtás vagyok a zsarukkal és FBI-jal.
Szóval ezek olyan dolgok voltak, amik azért kitudtak zökkenteni a történetből. Viszont ennek ellenére is élveztem olvasni.
Mert maga a történes sodró lendületű. A tökéletességük ellenére a szereplők alapvetően szerethetőek, és egy-egy főbb karakterjegyet hordoznak, ami miatt szinte mindenki talál olyat, akivel szívesen fog azonosulni. Összetartanak, és nem hagyják egymást cserben, ami dicséretes tulajdonság. És jók a párbeszédeik, az ugratások alatt is érezni, hogy emellett is mindenre képesek lennének a többiekért.
Az írónő mindezek mellett jól tud hangulatot teremteni, ahol kellett izgultam a gyerekekért, vagy éppen dühös voltam, esetleg leakartam csapni Kit barátnőjét :D. Szóval egy panaszom sem lehet rá, mert betudja vonni az olvasót ebbe a zárt világba, ahol a falka éli mindennapjait.
Érdekes ötlet a vírus ilyesfajta felhasználása, kíváncsi vagyok, mire lesznek még képesek, ha megtanulják igazán kezelni az erőiket.
Mondjuk ebben az esetben Ordas különösen kedves lett a szívemnek, úgyhogy nagyon remélem, hogy vigyáznak rá!
Persze a nyomozáson kívül van egy nagyon halovány szerelmi vonal, de nem ezen van a hangsúly, ami kifejezetten üdítő.
Én mondjuk szívesen olvastam volna még a mindennapjaikról, amikor csak egyszerűen iskolába járnak, vagy otthon vannak. De lehet, hogy ezzel csak én vagyok így.
A szülőkről olyan sok mindent nem tudunk meg, nem tudom ez fog-e változni, mindenesetre annyira nem hiányoztak a történethez.
Szóval, ha szeretnél egy izgalmas történetet, ahol fiatalok a szereplők, nem idegenkedsz a különleges képességektől, és még nyomozni is szeretsz, akkor mindenféleképpen ajánlom olvasásra.
Ráadásul nem sokára kézbe vehetjük a történet folytatását is:
Tory és tudóspalánta barátai, Ben, Hi és Shelton Dél-Karolina egyik félreeső szigetén élnek, de szabadidejükben a Loggerhead-sziget mocsaraiban és a LIRI Kutatóintézet épülete körül ólálkodnak.
Amikor az intézet titkos laboratóriumából kiszabadítanak egy tudományos kísérletekre használt farkaskutyakölyköt, megfertőződnek a kutya-parvovírus egy kísérleti törzsével.
A titokzatos fertőzés örökre megváltoztatja a négy fiatal DNS-ét és életét. Már nem csak barátok – egy falkába tartoznak. Veszélyesek. Fertőzöttek. A fiatalok tudományos kíváncsiságukat és újdonsült adottságaikat felhasználva egy hidegvérű gyilkos nyomába erednek. A kérdés csak az, hogy képesek-e addig életben maradni, amíg elkapják a kegyetlen ismeretlent."
Szintén egy olyan könyvet sikerült végre kézbe kaparintani, amit már régen kiszemeltem magamnak. Szeretem, amikor a biológia és egyéb más tudományok belekerülnek a történetbe, főleg ha hitelesen van megírva. És az antropológia is vonzotta a figyelmemet, bár tény ami tény, hogy ebből nem túl sokat kapunk.
Maga a borító figyelemfelkeltő, ez volt az első ami megfogott (és kék! hatalmas plusz pont érte), ráadásul összhangban van a történettel is.
Még mielőtt nagyon belemennék, előre is leszögezem, összességében tetszett a könyv, viszont voltak dolgok, amik miatt nem lett kedvenc.
Az első, ami igazán zavart, azok a szereplők, pontosabban a koruk és a viselkedésük. 14-15 éves gyerekekről beszélünk. Egy viszonylag normális világban, ergo se különleges kiképzésük nem volt, sem az élet nem kényszerítette rá őket, hogy azt tegyék, amit tettek. Mert ugyan ebben a korban tényleg könnyű unatkozni, és szeretjük a kihívásokat, na meg borzolni a felnőttek idegeit, mert mi úgyis jobban tudjuk. Rémlik még a dolog. De nekem senki nem tudja megmagyarázni azt, hogy miért kell betörni egy laboratóriumba, meg kb. 100 másik helyre. Vagy épp csontvázat kiásni. Már a felénél felnőttért sikítottam volna, és nem csak azért, mert nyuszi lennék. Mindenesetre nekem ennyi idősen egészen másfajta hobbijaim voltak, az biztos.
Aztán ott van, hogy nekik mindig minden sikerül. Nem kapják el őket egy betörésnél sem. Pont rájönnek a megoldásra. Pont ott lesznek az elveszettnek hitt dolgok...értem én, hogy legtöbbjük nagy koponya gyereke, de nah. Vagy hogy simán elintéznek egy ujjlenyomat kérdezést. Yep. Én is puszipajtás vagyok a zsarukkal és FBI-jal.
Szóval ezek olyan dolgok voltak, amik azért kitudtak zökkenteni a történetből. Viszont ennek ellenére is élveztem olvasni.
Mert maga a történes sodró lendületű. A tökéletességük ellenére a szereplők alapvetően szerethetőek, és egy-egy főbb karakterjegyet hordoznak, ami miatt szinte mindenki talál olyat, akivel szívesen fog azonosulni. Összetartanak, és nem hagyják egymást cserben, ami dicséretes tulajdonság. És jók a párbeszédeik, az ugratások alatt is érezni, hogy emellett is mindenre képesek lennének a többiekért.
Az írónő mindezek mellett jól tud hangulatot teremteni, ahol kellett izgultam a gyerekekért, vagy éppen dühös voltam, esetleg leakartam csapni Kit barátnőjét :D. Szóval egy panaszom sem lehet rá, mert betudja vonni az olvasót ebbe a zárt világba, ahol a falka éli mindennapjait.
Érdekes ötlet a vírus ilyesfajta felhasználása, kíváncsi vagyok, mire lesznek még képesek, ha megtanulják igazán kezelni az erőiket.
Mondjuk ebben az esetben Ordas különösen kedves lett a szívemnek, úgyhogy nagyon remélem, hogy vigyáznak rá!
Persze a nyomozáson kívül van egy nagyon halovány szerelmi vonal, de nem ezen van a hangsúly, ami kifejezetten üdítő.
Én mondjuk szívesen olvastam volna még a mindennapjaikról, amikor csak egyszerűen iskolába járnak, vagy otthon vannak. De lehet, hogy ezzel csak én vagyok így.
A szülőkről olyan sok mindent nem tudunk meg, nem tudom ez fog-e változni, mindenesetre annyira nem hiányoztak a történethez.
Szóval, ha szeretnél egy izgalmas történetet, ahol fiatalok a szereplők, nem idegenkedsz a különleges képességektől, és még nyomozni is szeretsz, akkor mindenféleképpen ajánlom olvasásra.
Ráadásul nem sokára kézbe vehetjük a történet folytatását is:
"Tory és barátai még
hozzá sem szoktak a félresikerült orvosi kísérlet nyomán kialakult
rendkívüli képességeikhez, amikor arról értesülnek, hogy be akarják
zárni szüleik munkahelyét, a Loggerhead szigeten működő LIRI intézetet.
Ez azt jelentené, hogy a Fertőzötteknek életük legkeményebb kihívásával
kellene szembenézniük: az elválással. Amikor Tory tudomást szerez Anne
Bonny, a híres kalóznő évszázadok óta elveszett kincséről, a falka
kockázatos tervet sző. Útjuk váratlan akadályokhoz, ördögi csapdákhoz,
és rémisztő földalatti alagutakhoz vezet. Csakhogy kiderül, mások is
kutatnak a kincs után, ezért a hajsza könnyen végzetessé válhat. De
hőseink jól tudják: az elveszett kincs megtalálásához, az intézmény és
barátságuk megmentéséhez dörzsölt, erős és összeszokott falkára van
szükség!
A Dr Csont – regényeivel világhírűvé vált írónő a Virals- Fertőzöttek sorozat második kötetében sem takarékoskodik az izgalmakkal, amelyeket szokása szerint fanyar humorával fűszerez. A kalózok szerelmeseinek is ajánlott regény, önmagában, kerek egészként is olvasható."
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 384
A Dr Csont – regényeivel világhírűvé vált írónő a Virals- Fertőzöttek sorozat második kötetében sem takarékoskodik az izgalmakkal, amelyeket szokása szerint fanyar humorával fűszerez. A kalózok szerelmeseinek is ajánlott regény, önmagában, kerek egészként is olvasható."
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 384
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése