5/5
"Maszumé hétköznapi kamaszlány a 60-as évek Iránjában. Iskolába menet meglát egy fiatalembert, akivel egymásba szeretnek. Maszumé bátyjai megtalálják ártatlan levelezésüket, húgukat megverik, majd máshoz kényszerítik feleségül. A lánynak fel kell adnia álmait, és el kell indulnia egy göröngyös úton, melyet a sors rendelt neki.
Az ötven évet felölelő regény a hazáját jól ismerő szerző szemével követi végig Irán viharos történelmét: a 60-as évek a sah elnyomó uralma alatt, majd az iszlám forradalom, mely visszahozta Iránba a középkort, az iraki-iráni háború.
A regényt, mely az utóbbi évtized legnagyobb bestsellere lett Iránban, kétszer is betiltották, azonban nem politikai tartalma miatt, hanem mert egy olyan független és erős nő sorsát állítja példaképül, aki a sorscsapások és nehézségek ellenére sosem adja fel a reményt, s bár csendesen, mégis határozottan tiltakozik társalmának elnyomó hagyományai ellen."
Szintén egy régóta vágyott könyvet sikerült végre keríteni, ezúttal is a könyvtárból. Nem is tudom, mi lenne nélküle velem, mert ennyi könyvmegjelenést nem bírnék követni, még az ünnepekkel együtt sem :D.
Maszumé élete egyszerre átlagos, és még sem az. Átlagos, mert Iránban a nők élete ilyen, legalábbis a legtöbbé. Egy ideig tanulnak, de sokukat minél hamarabb férjhez adják, és a családnak kell élniük. Kezdetben az édesapjuk, fiútestvéreiknek kell megfelelniük, aztán a férjüknek, sőt a fiaiknak.
És szokatlan, mert az általam ismert világban ez nem igazán elfogadható. Persze, itt is történnek megkülönböztetések, de ha van kedvem, és fizetni is tudom, akkor addig tanulhatok, amíg jónak látom. Ott, ahol én akarom. Akkor megyek férjhez, amikor akarok, és ahhoz, akit szeretek. Legalábbis akkor még. Mindehhez nem kell leellenőrizni a múltját, a családját. És nyilván változik az életem, ha családom lesz, de bizonyos mértékig akkor is a saját uram leszek.
Ebben a könyvben rengeteg szenvedés, makacs kitartás, erő, összetartás, veszteség és még sorolhatnám a fellengzős jelzőket amik benne vannak, de ettől ezek még igazak. S ahogy haladtam a könyvvel, a leginkább az zavart, hogy láttam, az évek múlásával sem változott semmi úgy igazán. Pedig legalább 40 évet veszünk át. S persze tudom, hogy nem elég a körülményeknek változni, ha az ott élő emberek nem változnak, mégis, csalódott voltam, amikor letettem. Szerettem volna, ha legalább az élete végét úgy élheti, és azzal akivel szerette volna.
Mindeközben elgondolkodtam azon, ha én születtem volna a helyébe, akkor másként cselekedtem volna? Mert könnyű úgy szörnyülködni, és ellenezni a dolgokat, ha azokat biztonságos távolból szemlélem, és azzal a nyugodt tudattal fekszem le, hogy bár ezek megtörtének, de nem velem.
Azt hiszem, nem lettem volna nagyobb lázadó. Valószínűleg én is éppúgy férjhez mentem volna, gyerekeket nevelgetném, és maximum csak néha gondolkoznék azon, mi lett volna, ha. Bár ki tudja?
De nagyon nehéz kitörni egy olyan világból, aminek viselkedési normáit már akkor elkezdik belénk verni, amikor még csak négykézláb kúszunk-mászunk a padlón.
Persze ez a könyv nem csak a rossz dolgokra hegyezi ki a mondanivalóját. Kisebb-nagyobb boldog pillanatok, események itt is éppúgy megtalálhatóak, mint bármelyikünk életében. Egy jól sikerült nyaralás a családdal, egy gyermek mosolya, egy életen át tartó barátság...
Ezek mellett figyelemmel követhetjük ahogyan kibontakozik a lázadás, azt, ahogyan az emberek ezt fogadják, és a pillanatot, amikor az egész más lesz, mint amit szerettek volna. Hogy van az, hogy elképzelünk valamit, ami szép és jó, de ha megvalósításra kerülne sor, akkor az egészen biztosan vérbe fog fulladni?
Érdekes olvasmány, és ajánlani tudom. Nem csak azért, mert egy másik világba nyerünk bepillantást, hanem mert egy figyelemreméltó hölgy életét is megismerjük.
Kiadó: Tericum
Oldalak száma: 514
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése