Gertruda esküje

Ram Oren: Gertruda esküje

5/5

"Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Babilinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból.
Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre „folytatása” Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.
A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek."

Nem tudom megmondani, miért érdekelnek annyira az ehhez hasonló történetek. Mert egyikre sem mondhatom azt, hogy könnyű olvasmány lenne. És mégis. Talán, mert a sok szörnyűség mellett mindig ott van az emberség is nyomokban, és ez reményt ad, hogy nem veszett ki fajunkból véglegesen a jó érzés. Mindenesetre amikor a könyv megjelenésének híre felrebbent, én már kíváncsi voltam rá.


A történet több szálon mozog, egyrészt bepillantást nyerünk a lengyel Stolowitzky család mindennapjaiba, örömeikbe és félelmeikbe. Figyelemmel követhetjük, hogyan emelkednek fel, és hogyan élnek a pénz adta lehetőségeikkel.
A másik oldalon a német Karl Rink-et követjük, ő és családja jóval szegényesebb módon élnek, mégis meg van mindenük. Amíg a történelem közbe nem szól, és a férfit a náci párt propagandája magával ragadja.
Engem mindkét történet kifejezetten érdekelt, és kíváncsi voltam, mikor és hogyan fognak találkozni, na meg arra is, hogy a címben emlegetett Gertruda mikor is jelenik meg a színen.

Stolowitzky család vonalában tetszett, hogy a gazdagságuk ellenére is elég emberközeliek maradtak. Nem kegyetlenkedtek az alattuk szolgálókkal, a dadusok is szinte családtagok voltak. Mindemellett sokat adakoztak. Azt is el kell ismernem, hogy Jacob és az édesapja is jó érzékkel rendelkezett az üzleti ügyek terén. És remekül igazgatta a családja életét is, ennek hiánya fájón fog jelentkezni a pokol kezdetén, ahogy majd olvashatjátok. Szerette a családját, és el sem tudom képzelni, milyen érzés lehetett számára, hogy kitört a háború, ő pedig nincs ott hogy megvédje a szeretteit. Hiába volt a pénz, a rang.
Lydia egy kedves nő, de azt hiszem őt az élet és a jó sors elkényeztette egy kicsit. Amikor mindenről neki kellett gondoskodni, akkor kétségbe esett, nehezen döntött, pedig a késlekedés akár mindannyiuk életébe is kerülhetett volna. Nehezen birkózott meg az új helyzettel. Egyrészt sajnáltam, mert nyilván nehéz elfogadni és végig csinálni egy ekkora váltást, de ha nekem lenne egy gyerekem, akkor foggal-körömmel harcolnék azért, hogy őt biztonságban tudjam. A sors kegyes volt hozzájuk, hogy Gertruda ott volt nekik, és magára vállalta a gyermeket, és tényleg mindent megtett azért, hogy megmentse ebben a felfordult és embertelen világban.
Na igen, és el is jutottunk a dadushoz. Aki a végére már nem csak egyszerű dajka, hanem anya is lett. Nem volt saját gyereke, de Michael-t sajátjaként szerette és védte. Csodáltam a kitartását, küzdeni akarását, bátorságát. És azt, hogy még így is képes volt segíteni másoknak is. Néha elfelejtjük, hogy hősök nem csak a fronton vagy a fantáziánkban léteznek, hanem közöttünk élnek.

Karl Rink vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Alapvetően egy kedves, családját szerető férfi. Csak rosszkor volt rossz helyen. A propaganda őt is magával ragadta, ami nem meglepő egy ilyen helyzetben, mert hát ki ne szeretné, ha a helyzet jobbá válna, és a családjával nem kellene napról napra élnie? Viszont ahogy haladt előre a párt, és lettek egyre komolyabbak az elméletek megvalósításai, úgy szerettem volna én is megcsapkodni a férfit. Nem tudtam elhinni, hogy nem veszi észre, mi történik körülötte. Mindezt úgy, hogy zsidó felesége és gyermeke volt. Csodáltam is, hogy annyi ideig annyiban hagyták ezt a "ballépését". Persze, az ember az utolsó pillanatig kapaszkodik az álomképbe, de ha családod van, akiket ezek a szigorú lépések érintenek...nos akkor lehet, hogy hamarabb kellene ébredni. Persze ennek is meg lesz az ára, amit meg is fizet. Sajnáltam, szántam, de közben ott motoszkált a fejemben, hogy erről tényleg ő tehet. Viszont amit a későbbiekben tett, azért úgy gondolom, el kell ismerni. Nem sokan mertek akárcsak ennyire is szembe menni parancsokkal. Ő legalább ezt megtette, és ha tudott, akkor segített menekülni a szerencsétleneknek.

Sosem fogom teljes egészében felfogni azt, hogy képesek az emberek ennyire kivetkőzni magukból. Hogy az elkeseredés, nélkülözés a gyűlöletet így felerősíti, hogy egymásnak essenek, vagy besúgják a menekülteket. Szeretném azt hinni, hogy ilyen helyzetben inkább úgy viselkednék, mint Gertuda, vagy a doktor, esetleg az atya. Mert még ilyenkor is vannak, és lesznek, akik segítenek, annak ellenére, hogy ők maguk is félnek és veszélyben vannak.
Ami pedig az Exoduson történteket illeti, ott egyszerűen csak hitetlenkedve ráztam a fejemet. 4500 kiéhezett, legyengült emberről beszélünk, akik csak otthont szerettek volna maguknak. És ha logikusan nézem, persze egy ekkora méretű bevándorló megterheli az új hazát, de nem hiszem, hogy így kellett volna ezt megoldani. Pláne hogy utána táborokba szállították őket. Olyan embereket, akik a haláltáborokból éppen csak megmenekültek. Gratulálok, tényleg. Zseniális ötlet.

Mit lehet egy ilyen könyvnél mondani a történetről? Felkavaró, elszomorító. Mégis, magába szippantott, és kezembe ragasztotta a könyvet, mert tudnom kellett, mi lesz végül ezeknek az embereknek a sorsa.
Ott járunk az utcákon, miközben körülöttünk a tömeg őrjöng, menekül. Látjuk amit a szereplők, velük küzdünk és félünk, úgyhogy azt hiszem nem lehet egy szavam se a fogalmazás módjára.
Hogy miért olvasd el? Mert ez a könyv rólunk is szól, és nekünk. Emlékeztet mivé válhatunk. És hogy emlékezzünk azokra, akik a történelem eme viharos korszakában éltek, küzdöttek.

A könyvért köszönet illeti az Atlantic Press Kiadót.