2012. május 6., vasárnap

Szembenézni a múlttal

Hidasi Judit: Április út
4/5

Az első könyvem az írónőtől. Eddig még csak nem is hallottam róla, de ezzel a könyvével felkerült a radaromra.

Egy könyv, amiben egy 15 éve elkövetett hiba megváltoztatja az emberek életét. Nem csak egyét, sokakét.
Ki az, aki 15 évesen ne azt hitte volna, hogy övé a világ, ami csak szépet tartogat neki? Így volt ezzel Vera is, egy éjszakáig. Aztán az élete egy hirtelen felindulásból elkövetett pofon után megváltozott.
Ma már álarcokkal felszerelkezve éli az életét, és pizza futárkodik. Próbálja elfelejteni a múltat. A jövővel pedig nem törődik. Örül, ha a jelenben sikerül megmaradnia. Ám egy nap húga felkeresi, és elhívja az esküvőjére. És megjelenése bizony emlékeket idéz fel, melyek elől már nincs menekvés. És talán nem is érdemes.

Furcsa volt annyi idegen író után magyar neveket, helyszíneket olvasni. De nem volt zavaró.
Az írónőnek van egy sajátos, sodró lendületű írásmódja, amely az elején talán szokatlannak tűnhet, de egyrészt megszokja az olvasó, másrészt az adott szereplőhöz és helyzethez szerintem pontosan ez kellett.
Egy könnyed, csajos olvasmányt vártam. És bár volt benne szerelem, ez a könyv annál azért több.
A szereplők egyszerű emberek, akárkik lehetnének az ismeretségi körünkből. Nincsenek különleges képességeik, nem szuperhősök. De ők is csatákat vívnak, hol győznek, hol veszítenek.
Sokrétű könyv, ahol megjelenik a család, az első szerelem, a barátság, halál. Tombolás, felejtés, összetartozás. Dallamok ezek, melyek lelkünk más-más húrján pendülnek meg. Visszhangjuk sokáig verődik bennünk, és saját emlékeinket idézi fel. Utazást teszünk, a saját múltunkba is, miközben a különböző szereplők életét követjük. És ez így jó.

Mindenki követett már el hibát az életében. Kisebbet, nagyobbat. Könnyen javíthatót, vagy örökké hordozandót. Ez utóbbiak egész életünkben megjelennek, befolyásolnak minket. Általuk mások leszünk.
Ahogy olvastam a történetet, elgondolkoztam. A saját hibáimon. Akárcsak Vera, én is követtem el olyan dolgot, amit később már nem volt lehetőségem megbánni, s nem kaptam feloldozást sem. Talán, egyszer.

Köszönet illeti a könyvért a Gabo kiadót.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 260


 

1 megjegyzés:

  1. Jaj, ez a regény nekem is nagy kedvencem! Bár nálam a 2. könyve volt az írónőnek. Elsőnek a Rozéfröccs c. olvastam (melyet még Judit Ponte álnéven írt)
    Az is hasonló hangulatú. Szívből ajánlom neked azt is, ha ez felkerült a radarodra :)
    @mama_gold

    VálaszTörlés