2014. január 10., péntek

Szívritmuszavar

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

3/5

"Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge."

Nem tudtam egészen mire számítsak a történettől, de erre az elolvasás után sem jöttem rá. Pedig elég pozitív véleményeket láttam róla, most mégis azt kell mondanom, engem nem fogott meg. Vagy csak húzós volt a mezőny, ki tudja.
Ugyebár van egy főiskolás lány, diplomaosztó előtt, amikor a baráti társasággal még egyszer elmennek egy kicsit szórakozni, együtt lenni, élvezni a fiatalságot. Csöngén azonban emellett a szerelmet is megtalálja. Na itt húztam fel először a szemem. Instant szerelem, már megint? Ami nem teljesedik ki, mert mindkettejüknek van valakije, mint ahogy azt a férfi felemlíti.
Visszatérnek a hétköznapokba, ám egyikőjük sem tud elszakadni a másiktól igazán. Ez volt a második pont, amit nem értékeltem túlzottan. Mármint, oké, fogadjuk el, hogy beleszeretsz másba, miközben még együtt vagy valakivel. És hogy az elején bizonytalan vagy, mit is válasz. De aztán? Ha tényleg ilyen nagy a szerelem, akkor miért keseríti meg a saját és másik életét ezzel a habozással? Na meg aztán a választás...szerény véleményem szerint az nem éppen az erkölcsi magasságok teteje, ha valaki mellett azért maradunk, mert ezt kívánja a becsület. Mert ezzel magunknak és neki is hazudunk, hiszen már nem szeretjük őt. És ez nem fer, plána ha másik meg szerelmes belénk.
Mindezek mellett én a lányt sem értettem. De talán csak velem van a baj.

Időnként a történetből maga a megfogalmazás is kizökkentett. Alapvetően semmi bajom sincs, a szépen megírt körmondatokkal, vagy képekkel. De amikor épp bele kellene élnem magam a másik szenvedésébe, akkor némelyik feleslegesnek tűnt, zavarónak, soknak.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 208

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése