5/5
"Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai
középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb
barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így
aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy
bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne
St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha
nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat
törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia
csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig
sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében,
amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig
és megolvasztja a szívünket."
Hm, újabb 5 pontos könyv, és ismét csak nem egészen én vagyok a célközönség. Mégis, élvezettel olvastam el, és kicsit sajnáltam, hogy vége van.
Azért Párizsért irigylem Annát, még akkor is, ha megértem, hogy az elején miért nem fogadta kitörő örömmel. Valljuk be, ebben a korban nem feltétlenül értékeltük mi sem, ha kiszakítottak bennünket a jól ismert közegünkből, és véleményünk megkérdezése nélkül döntöttek a dolgainkról. Anna elkeseredett, és egyedül érzi magát az új iskolában. Ám ez csak addig tart, míg meg nem ismerkedik Meredith-el és annak barátaival: Rashmi-val, Josh-sal, James-szel és St. Clair-rel. A filmek mellett ők töltik ki a napjai nagy részét, és persze a küzdelem, hogy ne legyen szerelmes. Vagy legalább ne a barátjába. De persze mind tudjuk, hogy ez nem így működik.
Oké, így elolvassa csupa klisének tűnik a dolog. Ha jobban belegondolok az is. Párizs, középiskola, diák szerelem, szerelmi sokszög, halálos betegség...
És mégis, ami máshol már megkopott lemez, az itt nagyon is jól működő egységet alkot, és magával ragadja az olvasót. Egyrészt a szereplők miatt. Végre nem azt éreztem, hogy a természetüktől idegen tettek és mondatok vannak rájuk erőszakolva. Habár St. Clair itt is a tökéletes pasinak lett megírva, mégis róla elhiszem. Talán mert vannak gyenge pillanatai is, amik emberivé varázsolják az olvasó számára. Itt még Anna ingadozása sem zavart, mert egyrészt nem az tette ki minden oldal központi gondolatát, hogy jaj, kit válasszak? Másrészt mert ő tényleg megpróbál csak barát maradni. Khm, kevés sikerrel :D. És mert igen, ha szerelmesek vagyunk, és féltékenyek, bizony csinálunk néha hülyeségeket. És Anna is így tesz. Na meg nem csak egy passzív szereplő, akivel megtörténnek a dolgok, hanem miután rátalál saját magára, igenis kiáll a dolgokért.
Mondjuk ami kicsit zavart, hogy a többiekről olyan sok mindent nem tudunk meg. Kicsit lehetett volna több mindent is elmondani róluk.
A cselekményben nagy csavarok nincsenek, de az igazság az, hogy ennyi idősen ezt csinálja a legtöbb ember. Tanul, utál bizonyos tantárgyakat és tanárokat, a haverjaival lóg, szerelmes lesz, moziba jár, időnként ellóg, elmegy bulizni. Ezt nehéz másként ábrázolni, hacsak nem fantasy-t ír az ember.
A hangulata pedig jól meg lett fogva. Amikor arról ír, milyen a kollégiumban, én is ott álltam a folyosón, vagy éppen a kedvenc éttermükben ültem, vagy a süteményes boltban csorgattam a nyálamat.
Ha valami könnyed és aranyos történetre vágysz, ezt ajánlani tudom. Világot nem váltja meg, de kikapcsol és szórakoztat.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 384
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése