2014. október 24., péntek

A gyilkosság illúziója

Carol McCleary: A gyilkosság illúziója

4/5

A második kötetben Nellie megpróbálja teljesíteni a kihívást, melyet elfogadott. Azaz kevesebb, mint 80 nap alatt körbeutazza a világot. Már ez maga is elég komoly kihívás egy nőnek ebben az időszakban, hát még ha gyilkosság, kémkedés és cselszövések hálójába kavarodik. És persze a hősnőnk megint nem fér a bőrébe, és ezzel megkezdődik a játék, mely végig kíséri az útján.

Alapvetően nem volt baj ezzel a történettel sem. Szórakoztatott, elvonta a figyelmemet a mindennapi gondokról, elém varázsolta azokat a tájakat, melyeket még nem láttam, de szeretnék, mindezt megspékelte némi múltba tekintéssel is.
Ami azonban továbbra is lefárasztott, az a főszereplőnk maga. Nincs bajom azzal, ha egy erős, talpraesett, sziporkázó hölgyet kapunk főhősnek, aki szórakoztató riposztokat szór, és a férfiak a lábai előtt hevernek. Sőt, kifejezetten kedvelem az ilyet. Ha jól van megírva. Viszont Nellie alakja inkább idegesített, mint szórakoztatott. Az, ahogy túlerőlteti a dolgokat, hogy ötpercenként hisztit csap, és megsértődik, akár egy kisgyerek engem inkább elidegenített. Arról nem is beszélve, hogy nem képes tanulni a hibáiból, és újra meg újra ajtóstól ront be a házba, aztán meglepődik, hogy a végén ő kerül bajba. Anyám priznicelj!

Na, de ha ezt leszámítjuk, akkor kifejezetten kellemes olvasmányt jelentett a könyv. A körmeimet tövig ugyan nem rágtam, viszont voltak olyan csavarok, amikre nem számítottam, maga a krimiszál sem volt annyira rosszul megírva. A történelmi kikacsintások pedig kifejezetten érdekesek voltak.

A szereplők nagy része a két szokásos kategóriába sorolható: kedveled, vagy utálod. Van itt ügyeletes szépfiú, a pórnépet lenéző kékvérű,az isteni színésznő, felbérelt gyilkosok, vadász és bűvészek minden mennyiségben, úgyhogy szerintem mindenki megfogja találni a számára szimpatikusat. Én kifejezetten többet is tudtam volna olvasni az "isteni Sara"-ról, de nem baj. Férfiak közül Frederick kifejezetten érdekes személyiség volt, nem csodálom, hogy Nellie is rá vetette ki a hálóját. De ha már férfiak, hiányoltam Vernét a történetből, végülis ő húzta fel annyira a riporternőt, hogy belevágjon ebbe, igazán megjelenhetett volna.

Kiadó: K.U.K.
Oldalak száma: 352

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése