4/5
Mostanában megnőtt a történelmi témájú könyvek száma az életemben, de én egy cseppet sem bánom. Középiskolában is szerettem a töri órákat, elképzelni a letűnt korokat, rég elmúlt embereket és pillanataikat. De persze lehet, hogy csak az időnkénti menekülési vágyam az, ami ilyenkor kielégülésre kerül. Ki tudja?
Ebben a könyvben Nagy Károly édesanyjának az életébe nyerünk bepillantást. Azt azért ne várja senki, hogy egy teljesen hiteles, és száraz történelmi könyvet fog a kezébe. Nyilván ebben is megvannak az igazságok, de erre még egy nagy halom hozzáfűzött mese is kerül. De engem személy szerint nem zavart. Pont eme plusz miatt éltek igazán a szereplők, és kerültek közel hozzám.
Bertrada az elején egy elkényeztetett nemes lány, aki épp az esküvőjére készül eljutni, amikor egy döntése az egész életét megváltoztatja, örökre. Szembe kell néznie azzal, hogy a világ cseppet sem olyan könyörületes, mint azt gondolta volna. S ha némi noszogatásra is, de végül felállt, és összeszedte magát, meg az újonnan szerzett tudást, ami a birtokába került, és kialakított magának egy új életet, új személyiséggel.
" Aki vágyik a halálra, az ne féljen szembenézni vele."
Kifejezetten tetszett ez az új lány, aki határozott volt, és tudta mit akar. Kíváncsi voltam arra, hogyan alakul a sorsa. Úgyhogy nem kis elégedettségemre szolgált, amikor végül kiderült a titok, ő pedig a megérdemelt helyére került. Igaz, még itt is kaptunk némi csavart a történetbe.
Jó stratéga, a világra és az embereire odafigyelő nőt ismertem meg általa, aki végül megtalálta a boldogságát, még ha ez néha csak ideig-óráig tartott. Időnként komolyan mondom, jobban uralkodó lett volna belőle, mint a férje. :D
Pippin alakja nekem kicsit semleges maradt. Egy igazi nőcsábász, akit végül egyetlen nő megigézett...igen, én meg másodállásban a húsvéti nyúl vagyok. Na mindegy. D legalább odafigyelt a feleségére és tanácsaira (általában), és meglepően sok szabadságot adott neki. Ez viszont tetszett. A végét azért sajnáltam, hogy egy ilyen összeesküvésen csúszott el az életük.
A gyerekek. Én nem tudom, hogy a hatalom az, ami ennyire eltudja választani a testvéreket, vagy a királyi családban történő nevelkedés már eleve sem hagy sok lehetőséget a testvéri összefogásra. Mert ha jobban belegondolok, azért nem sok boldog és kiegyensúlyozott testvéri kapcsolatra emlékszem így a történelem tengeréből. Ellenben a testvérgyilkosságok száma elég magas. Mindenesetre én azért sajnáltam, hogy ennyire elidegenedtek egymástól. Már korán kiderült, hogy nem igazán bírják egymást, így én nem értettem egyet itt Bertrada-val, hogy ennek ellenére is egy légtérben tartja őket. Tapasztalatból tudom, hogy néha a távolság igenis jól jön. Pedig mi öcsémmel azért nem akartuk egymást megölni, maximum verbálisan.
A mellékszereplők közül is sok szerethető alak van, nekem saját történettel és álmokkal, ami azért fontos, mert néha annyira elsiklik felettük a szerző, és csak egy kétdimenziós papírbabát kapunk hús-vér alakok helyett, de itt ilyen problémám nem volt. Bonifacius kifejezetten a szívembe zárta magát.
Az örökös konspiráció, a félelem attól, hogy elveszítik a hatalmukat, az állandó háborúskodás. Egy olyan világ, amiben nem szívesen éltem volna le a teljes életemet. Ennek ellenére egy-két napot igazán eltöltenék, hogy lássam ezt a világot is a maga szépségével, és árnyaival. Sajnáltam, hogy a könyv ilyen hamar véget ért. Én még olvastam volna, főleg az érdekelt Károly mit szólt az anyja tettéhez...de úgy érzem ezt már nem fogom megtudni.
Ha egy történelmi könyvet keresel, nem zavar az erőszak, az összeesküvések hada, némi varázslat, akkor nyugodtan fogj bele.
Kiadó: Illia & Co.
Oldalak száma: 333
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése