2016. július 9., szombat

Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

5/5

Már korábban is felfigyeltem erre a könyvre, de mivel a várólistán mindig egyre hosszabb és hosszabb, nem tudtam rá időt keríteni. Nos, igen, a moziba kerülése, a rengeteg reklám és trailer persze kissé megsürgette a dolgot. Mert ha tehetem, nem ülök be úgy filmre, hogy nem olvasom el előtte a könyvet, amiből készült. Ez néha áldás, néha átok.

Figyelem! A bejegyzés spoilert is tartalmazhat a történetre nézve, hiába igyekeztem. Ezt vegyétek figyelembe, ha tovább olvassátok, de még magát a könyvet/filmet nem olvastátok/láttátok!

Ha azt nézzük, ez akár egy egyszerű, napjainkban oly jellemző sémára épülő romantikus könyv is lehetne: adott Louisa, aki kissé szerencsétlenkedő, csóró, ám de aranyszívű leányzó átlagos élettel, és persze egy gazdag, sármos, ám kissé seggfej férfi (Will). Kettejük kapcsolatát követhetjük nyomon, ahogy jobban megismerik egymást, és egymás által magukat is. Most mondjátok, hogy nem ez jön szinte minden könyvben szembe velünk? Jogos a kérdés, akkor ez mitől más, és miért rabolta el a szívemet?

Mert nem csak erre épül a történet. Will egy balesetben elveszítette a mozgás képességét, ezért folyamatos segítségre és ápolásra szorul. Élete kizökkent a jól megszokott, izgalmas folyásából, és másokra lett utalva. Persze, lehet mondani, hohgy ez is klissé, de lássuk be, manapság nehéz ezt elkerülni. És szerintem elég élethűen le van írva, milyen problémákkal kell szembenéznie mindennap azoknak az embereknek, akik kerekesszékbe vannak kényszerítve. Nem csak a közlekedésük nehéz, de mi emberek is másképp bánunk velük, és ez nem feltétlenül a pozitív értelemben értendő.
Arról nem is beszélve, hogy emellett más, komolyabb témák is feltűnnek: eutanázia, gyermekét egyedül nevelő anya, molesztálás. Néha már soknak is tűnik, egyetlen könyv oldalaira.
Egyik sem egyszerű, és sajnos szinte mindig van aktualitásuk. Bár engem ebben az esetben az első kérdés "fogott" meg, és ezen gondolkodtam rengeteget.

Nem tudom, hogy élném meg/túl, ha az én gyerekem/párom/szülőm készülne egy ilyen tettre. Viszont megértem, hogy néha vannak olyan helyzetek, amit az ember már nem tud elviselni. Van az a fájdalom, amit senkinek sem lenne szabad megtapasztalnia, főleg nem újra és újra. És ha belegondolsz, hogy esetleg évekig, évtizedekig kell ezt átélned, és nem tudnak segíteni rajtad, sőt, még rosszabbodhat az állapotod…akkor viszont már nem is tűnik annyira lehetetlennek egy ilyen kérés.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját életéről döntsön. De itt egy nagyon vékony határmezsgyén mozog az ember. Talán nincs is jó döntés. 

Mindenesetre nekem egy maradandó élményt adott a könyv, és a filmet, valamint a folytatását is tervezem sorra venni.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 488

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése