4/5
Dr. Ezésez Géza életútja szellemes fonákja, mélyen szántó szatírája tudományos életünknek. A szerző, aki már túl van már saját többismeretlenes „penetronján”, így ajánlja könyvét:
„A kutatói hivatás szeretetével és tiszteletével ajánlom e néhány fricskát mindazoknak, akik már tudnak saját magukon nevetni. Vagy legalábbis másokon.”
A könyvet úgy ajánlották a figyelmembe, előtte még csak nem is hallottam róla, s bár nem ez lesz az év könyve számomra, semmi esetre sem bántam meg, hogy elolvastam.
Nem mai könyvecske, mégis túl sok dolog volt számomra ismerős benne. Ez elgondolkodtatott, mert ezek szerint sokat nem változott az élet a kutatói lét berkein belül. Lehet ennek örülni, mert legalább megnyugtató, hogy más is átesett ezen, és túlélte (hogy ép ésszel-e vagy sem, már más kérdés, ne is firtassuk :D). Másrészt elszomorító, mert amin már akkor is csak kínjukban szórakoztak az emberek, az mostanra sem fejlődött jobb irányba.
Roppant gyorsan lehet haladni vele, egy-egy fejezet nem túl hosszú, szerintem ha valaki nagyon neki darálja magát, az egy nap alatt simán a végére juthat. Ahogy haladtam előre az olvasásával, alapvetően jókat mosolyogtam rajta. A kedvenc idézetem viszont rögtön az első fejezet tetején fogadott:
"Minden kezdet nehéz. Ennél nehezebb csak a folytatás lehet."
Nos, ezt határozottan igaznak érzem, legalábbis a jelen helyzetben... Na de, térjünk vissza a könyvhöz. A pályaválasztástól kezdve a kutatás nehézségein át a külföldi előadásokig sok mindenbe bepillantást nyerünk. A legtöbb része számomra még ismeretlen, úgyhogy kíváncsi vagyok, mennyi fog ismerősnek tűnni, ha odakerülök. Mindenesetre abban igaza van a szerzőnek, hogy fontos, tudjunk nevetni magunkon és a hibáinkon. Én ezt tanulgatom, remélem sikerülni fog.
A könyv akkor is szórakoztató lehet, ha csak ismerősöd olyan ember, aki ebben a környezetben dolgozik, és esetleg néha-néha elmesél egy-egy történetet. Legalább kicsit jobban megismerhető a közeg, ahol az illető mozog. Viszont ha egyáltalán nincs a közeledben ilyen ember, akkor nem tudom mennyire fog szórakoztatni, mert kifejezetten erre a világra hegyezi ki a vicceit, és mutat nekünk görbe tükröt.
Amit igazán sajnáltam, hogy a végére kissé ellaposodott a dolog, mintha elfogyott volna az energia.
Még is így élveztem olvasni, de az eleje valahogy sokkal gördülékenyebbnek és viccesebbnek tűnt.
Kiadó: Gondolat
Oldalak száma: 206
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése